A Győri Püspökség Körlevelei, 1880
Tartalomjegyzék
3 tékozló fiúnak megbocsát, a hibázót mentegetni tudja, sőt ha gyermekét súlyos büntettek miatt az igazság halálra ítélné, az édes anya jó szive még akkor is kész és képes volna számára mentséget keresni s meggyőződése szerint találni is. Azért inti a szentirásban az öreg Tóbiás fiát, az ifjú Tóbiást: „Tiszteljed, fiam, anyádat életednek minden napjaiban, mert meg kell emlékezned, hányféle és mily nagy veszedelmeket szenvedett éretted.“ (Tób. 4, 3.) Nem elegendő pedig, ha a tőlünk telhető viszonszeretetet csak szivünkben tartjuk: szükséges azt szóval és tettel is megmutatnunk. Kik szüleik iránt mogorvák, hallgatagok, parancsolók, kik nyájas szóra nem méltatják őket s jó szemmel nem néznek rájok, ily gyermekek, bármennyire gondot viselni látszattassanak is szüleikre, nem mondhatják, hogy szüleiket viszont szeretik. Az ily hideg bánásmód igen sértő s nagy szívfájdalmat okoz a jó s gyermekeiket annyira szerető szüléknek. Nemkülönben tartozunk szüléink iránt tisztes figyelemmel lenni nemcsak külső illendőség, hanem benső alázatos odaadás által is. Azon szörnyetegekről, kik szüleiket megverik, vagy nekik roszat kívánván a tiszteletet oly iszonyú módon megsértik, szóljak-e ? Az irótoll kiesik kezemből, szavam eláll s könyek borítják szememet, ha rágondolok, hogy még ily gyermekek is vannak. Ezek hallják Isten Ítéletét: „Aki megveri atyját, vagy anyját, halállal haljon meg. xVki megátkozza atyját vagy anyját, halállal haljon meg.“ Ez az Isten ítélete fölöttök, (Mózes II. k. 21, 15, 17.) s ő képes ezt végre is hajtani. Az ilyenek Istennek nagy büntetéseitől minden léptükön rettegjenek, bizonyosak lévén, miszerint az el fogja őket érni. Az ily szörnyetegekről többet nem mondok, azon hitben, hogy talán igen kevesen lehetnek ez elvetemültek. Inkább szólok a jókhoz, hogy e köteles figyelmet mind az első helyek átengedése, mind szüléik tanácsának kikérése s beszédeiknek meghallgatása által iparkodjanak kimutatni. Az öregek gyengeségeit pedig siessenek kitartó lélekkel eltűrni, azok hibáit a gyengéd gyermeki szeretet leplével elfödni. Igen szép szavakkal inti a szentirás e kötelességre a gyermekeket. „Aki az Urat féli, tiszteli a szüléit és mint urainak, úgy szolgál azoknak, kik őtet nemzették. Cselekedet és beszéddel s minden tűréssel tiszteljed atyádat, hogy áldás szálljon tőle rád, s az ő áldása végig megmaradjon. Az atya áldása megerősíti a fiák házát, az anya átka pedig kiforgatja a ház alapját. Ne dicsekedjél atyád gyalázatában, mert nincs dicsőségedre az ő gyalázatja. Fiam tápláld atyád vőnségét és meg ne szomoritsad őtet életében. És ha megfogyatkozik értelmében, bocsásd meg neki s meg ne utáld őtet.“ (Jéz. Sirálc fia könyve, 3., 8. 15.) Azon gyermekekről, kik ezek szerint éreznek és cselekesznek, Isten meg fog emlékezni életüknek minden napjaiban. Ezen tisztelet megadásáról sok szép példát találunk a történetben. így olvassuk a királyok könyvében, hogy Salamon király dicsőségének egész fénye által környezve ült királyi székén s midőn anyja feléje jött, leszálla trónjáról, anyja elé sietett s leborulással fogadta, azután visszatérvén királyi székére, anyját maga mellé s pedig jobbjára ültette. (Kir. III. k. 2., 19.) így tiszteié meg egyptomi József is édes atyját Jákobot, midőn ezt gyermekei, Józsefnek testvérei, magokkal vivék Józsefhez, Egyptom alkirályához. Nem átallotta József, az alkirály, atyjának a szegény pásztorembernek, nyakába borulni s az öreget könyüivel áztatni s ölelgetni.
