A Győri Püspökség Körlevelei, 1880
Tartalomjegyzék
2 van Isten s hogy ő a mi urunk, az nem hisz egy igazságos bíróban, ki megjutalmazza a jót, s megbünteti a gonoszt mind ez életben, mind a jövőben. Ki nem hisz Istenben, az előtt nincsenek Isten parancsolatjai. Lelkiisméretével igen hamar alkuba ereszkedik, ennek szavát ügyesen elnémítja; egyedül a rendőri büntetések mutatják neki, mi szabad, mi nem tanácsos. Kedveseim ! ha a tíz parancsolat törvényei meg nem tartatnak, akkor csak hamar attól kell tartanunk, hogy istentagadók, istentkáromlók, az ünnepekkel mitsem törődök, szüleiket keseritők, gyilkosok, bujálkodók , tolvajok, hamis esküvők s mások jószága után leselkedők tanyájává fajul a társadalom. Iszonyú kép s mégis való. Innét látjátok, mily irgalmas az Ur Isten , hogy a társadalom alaptörvényeit kihirdeté s mily igazságos az Isten, ha szigorúan bünteti azokat, kik e törvényeket meg nem tartják. A nagy böjti szent napokban vajmi üdvös volna e törvények mindegyikéről elmélkedni. Ámde ezt egy főpásztori levél szüle kerete nem engedi. Azértis a többi közül egyet választottam, melynek fontossága abból is kitetszik, hogy Isten, kijelelvén embertársaink iránt való viszonyunkat, e törvényt első helyen említi. Ez a tiz parancsolat negyedik törvénye, mely élénkbe adja kötelességünket szüléink iránt. Erről fogok tehát jelenleg szólani, annál is inkább, minthogy múlt évben ilyenkor a szülék kötelességét gyermekeik iránt már előadtam. E parancsolat szavai, hisz már kisded korotokban megtanultátok azokat édes szüléitektől, eléggé ismeretesek előttetek. Atyádat s anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű légy e földön, melyet a te Urad Istened ád teneked. (Mózes II. k. 20, 12.) A kötelesség, melyet Isten a magzatok elé ad, e szóban öszpontosul: „Tiszteljed !“ Tartalomdus szó ez, Kedveseim. Mindenek előtt magában foglalja a szere- tetet szüléink iránt. Létünk oly szoros kapcsolatban tart minket szüléinkkel, hogy elszakadtnak kellene mondanunk e köteléket, ha őket nem szeretnők. Kik nem szeretik szüleiket, azok nem tekinthetik többé magokat azok magzatjának, mert az Összekötő s természetes szeretetlánczot széttópték. „A sugár, ha elveszed a naptól, mond aranyszavu sz. Péter, nem áraszt fényt; a patak, ha elfogod a forrástól, elapad; az ág, ha a fatörzsről lemetszed, elszárad; a test tagja, ha elválasztod a testtől, rothadásba megy át: igy a magzat, ha elvonod a szülék iránti kegyelettől, már nem magzatjok többé.“ Sürgeti e szeretetet a szülék iránt annak elménkben tartása, mily sok fáradság, tűrés, gond s aggodalommal neveltek föl bennünket. Nincs semmi, mivel érték szerint visszafizethetnek szüléinknek azt, mi jót velünk tettek. Már érettebbek vagytok s láthatjátok, mint gondoskodnak az atyák családjoknak föntartásáről s mint gondoskodnak a jó édes anyák gyermekeikről, tehát mint gondoskodtak rólatok is. Sem nyugodt nappala, sem nyugodt éjjele nincsen a gondos anyának gyermeke miatt. O az, ki ezt a világra hozta, ki folyvást figyel rá, ki akkor is megérti gyermeke kívánságát, midőn ez még szólni sem tud, ki folyvást táplálja, a sirót csendesíti s mulattatja, a veszedelemtől óvja, a bántalom ellen védi, tisztogatja, öltözteti s ezeket több éveken át teszi. Imádkozik vele s érette ; Istennek, a boldogságos Szűznek s őrzőangyalának oltalmába fölajánlja, tanitgatja, jövőjéről gondoskodik, útba igazítja, akadályt nem ismerve érette másoknál könyörög, a bűnbánónak mint a visszatérő
