A Győri Püspökség Körlevelei, 1879
Tartalomjegyzék
4 A gyermekek, haladván a korban, iskolába küldetnek, s a lelkész, és iskolamester veszik át a nevelés kötelességét anélkül, hogy a szülék kötelessége megszűnt volna. A család szentélyében nyert irány kell, hogy az iskolában is folvtattassék. Az iskolai nevelésnek is vallásosnak kell lenni. Ha az iskolában csak arra taníttatnának a gyermekek, miként kell emberekkel illedelmesen társalkodni. nem pedig egyszersmind arra is. mikép kell Istennel társalkodni, t. i. imádkozni, s egyéb áj- tatosságot végezni; ha az iskola a föld kerekségének minden országait megismertetné, a mennyországról pedig megfeledkeznék; ha az iskola a vizi és szárazföldi közlekedések utait megmutatná, de elhanyagolná megmutatni az utat, mely a földi élet akadályai között is fölvezet az örök hazába; ha az iskola óvna a testet érhető veszedelmektől, mérges növényektől, nem óvna pedig a lélek betegségei és megmér- gezései ellen ; ha az iskola a természet szépségeire figyelmeztetne, de elhallgatná Azt, ki mindezeket a semmiből „legyen“ szavával létrehozta s főn tartja; ha az iskola tanítja a haszonnyerést, de a szeretetről nem beszél, a részvétről mások iránt hallgat: akkor az iskolában a családi nevelés eredménye teljesen veszve van. Eközben a nevelés tartama alatt mutatkozhatnak a gyermekekben olyatén hibák, melyeket, ha az intés nem mutatkozik elégségesnek, büntetés által is el kell távolitni. A szülék iránt mutatott tiszteletlenség, engedetlenség, hazudozás, fejesség, lopás, torkosság, mások iránti szeretetlenség, az állatok iránti kíméletlenség, önhibáinak elpalástolása, kétszínűség s több ezekhez hasonló kinövések minőlelőbb kiirtandó];. Az okos szülék találnak utat s módot, hogy e hibák büntetlenül ne maradjanak. Az írás szavai szerint a vesszőt sem kell kímélni. „Ki a vesszőt kíméli, gyűlöli gyermekét“, találjuk a Példabeszédek könyvében (13, 24.), és ismét: „A vesz- sző és dorgálás bölcseséget ád : amely gyermek pedig maga akaratjára hagyatik, megszégyeníti anyját.“ (29, 15.) Igen, megszégyeníti és keserűséget okoz puhaszivü szüleinek azon gyermek, kit a szülők meg nem büntettek, midőn ez a roszat kezdette. Vannak szülék, kik gyermekeiket elkényeztetik, sőt másokra is neheztelnek, ha ezek idejekorán a kihágót okkal móddal megfenyítik. A roszban igen hamar .gyarapodik a gyermek, s romlásának egyik fö'oka az, hogy kiskorában meg nem büntettetett. A tömlöczök lakóinak igen jelentékeny része nem került volna oda, ha szülőik megbüntették volna őket a legelső kihágásnál. Az is megtörtént már, hogy a megkimélett vessző fává nőtte ki magát, és pedig akasztófává. Kedveseim, ha gyermekeitek szemetek láttára vétkeznek, magatok siessetek őket megfeddeni: ha pedig másutt tesznek roszat s mások által feddetnek meg, ezt ne vegyétek rósz néven, hanem inkább köszönjétek meg. Az édes Üdvezitőről olvassuk, miszerint növekedett bölcseségben, korban s kedvességben Isten- és embereknél (Luk. 2, 52.). Ez az, Kedveseim, mire ti is törekedjetek gyermekeitek nevelésében. Növekedjenek azok korban, egészséges testtel s lelki tehetséggel: de ez nem elég, hanem növekedjenek a bölcseségben is, melynek kezdete az Ur félelme, hogy miként növekednek fokonkint korukra nézve, ugv gyarapodjanak lépcsőről lépcsőre a hasznos ismeretekben is, melyek által majdan mind magoknak használhatnak, mind a hazának jó szolgálatot tehetnek. Végre növekedjenek kedvességben Istennél s az embereknél vallásos erkölcsös életök által,
