A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
7 méletlenül szórnak sokan az egyház szeme közé, de melyről alig lehetne megmondani, vájjon a rósz akarat-e benne több, vagy a vastag tudatlanság: az egyházat tudniillik a haladás és polgárosodás ellenségének kiáltják ki. Halljuk a lesújtó szavakat, melyekkel maga a Szent-atya e méltatlan vádat oly megsemmisitőleg visszautasítja, s az e szavakkal való gálád visszaéléseket és a durva önkényeskedéseket fólfödözi, melyeket e szavak leple alatt elkövetnek. „Ezen polgárosodás — úgy mond a Szent-atya 1861-diki már- czius 18-án tartott föpásztori szózatában — a nemkatholikus intézmények- és személyeknek nagy bőkezűen mindennemű pártolást és segélyt megad; ellenben a kath. egyházat megrabolja törvényszetesitette birtokaitól, s minden uton-módon oda törekszik, hogy ezen egyháznak üdvhozó munkásságát zsibbaszsza, csonkítsa. Ezen polgárosodás minden iratnak, minden szónoklatnak, melv az egyházat támadja meg, teljes szabadságot engedményez, bátorítja, táplálja, ápolja e tekintetben a féktelenséget; ellenben kimond- hatlanul engedékenynek mutatkozik, mihelyt arról van a szó, hogy oly erőszakoskodásokat rójjon meg, melyek oly férfiak ellen követtetnek el, kik jó iratokat bocsátanak közre; de mihelyt azt véli, hogy ezek a mérséklet határait csak némileg is túllépték, azonnal a büntetések minden nemeit alkalmazandóknak tartja. És vájjon ily polgárosodásnak nyújtson a pápa baráti jobbot? lehetséges volna-e, hogy vele szive mélyéből egyetértsen?! Adassanak vissza a szavaknak az ő jelentőségeik, és akkor nyilván ki fog tűnni, hogy ezen Szentszék önmagához híí és változatlan maradt. 0 mindig védője, előmozdítója volt a valódi polgárosodásnak. A történelem emlékei ékesen szóló bizonyságot tesznek arról, hogy az egyház védé minden időben, e földteke legtávolabb és legvadabb tartományaiban is az igaz, a valódi, az emberiséghez méltó művelődést, er- kölcsösödést, a közfegyelmet és bölcseséget. De ha a polgárosodás neve alatt oly érzés- és gondolkodásmódot akarnak értetni, melynek minden ügyekezete egyedül Jézus Krisztus anyaszentegyházának megdöntésére irányul: ugv természetesen ezen Szentszék és a pápa ilyszerü polgárosodással soha egyet nem érthet.“ ,7) Igen, abban határozódik minden elvetemültség tetőpontja, hogy hallatlan képmutatással, szinlett alázattal egész a pápai trón lépcsőjéig közelednek és a pápát kérik, hogy a most divatos eszmékkel bé- küljön ki. Lehet-e vájjon botorabb merészséget képzelni, mint midőn a pápát, az igazság csalhatlan mesterét és őrét arra híják föl, hogy Jézus sztiz aráját a hazugság szellemével jegyezze el ? Hogyan? ti a pápától azt kívánjátok, hogy helyeselje azon eszméket, melyeknek kárhozatos befolyása eszközlé azt, miszerint a népek a legmegvetendőbb csábítási modor által elvakitva, megrontva, aljas tettekbe elsodorva, törvényes fejedelmeiket elűzték, a Szent-szék pedig szemtelen jogtapodás és véres önkény által történet- és tör vény biztosította tartományainak legnagyobb részétől megraboltatott? Hogyan? a pápa oly eszméket hagyjon jóvá, melyek végczéljaikban csak azon pillanatot lesik, melyben őt birtokának utolsó maradványától is megfoszszák, a földhatalmasait pedig oly helyzetbe tegyék, miszerint Krisztus védtelen, galambősz helytartójának már többé segítségére ne lehessenek szentségtörő ellenségei és megrablói ellen?! Hogyan? a pápa gonosz tettekre kölcsönözzön jogczi- met, melyek oda czéloznak, hogy őt függetlensége- és szabadságától megfoszszák, miszerint aztán lelkiismeretlen kínzóinak kezében az emberi szenvedélyek és földi üzelmek bábjátéka legyen ?"1) íme! ezen fölhívást intézte a világ az igazság dicső védőjéhez, IX. Pius•7) Alloc. a. 18. Mart. 1861.
