A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
10 talom, mindazon kötelékeket megoldani, melyek minket mennyországból kirekesztenek. Ezen egyháznak van azon fönséges mennyei hatalma is a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé átváltoztatni, a töredelmes bűnösnek az ő bűnét és az örök büntetést elengedni: hol volna most már ok azt hinni, hogy a hatalom, az ideigvaló büntetéseket egészen vagy részben elengedni, tőle meg van tagadva? Valóban, sz. vallásunk története tanúsítja, mint gyakoroltatott minden időben ezen hatalom. Sz. Pál apostoli köthatalmá- nak erejénél fogva kizár Korinthusban a keresztény község kebeléből egy vérfertőztetőt és átadja a test gyötrésének, hogy a lélek megmentessék. A bűnös buzgalommal veti magát alá a vezeklésnek; és alig egy év múlva, de mindenesetre a kiszabott vezeklési idő lefolyta előtt az Apostol oldóhatalmának erejénél fogva a büntetésnek hátralevő részét elengedi neki, s az előbbi szigor helyett a kegyesség és könyörület áldásait érezteti vele, hogy a törödelmes bűnös mértékfölötti szomorúságba ne merüljön és netalán a sátán tőrébe essék.24) Itt tagadhatlanul búcsúról van szó, vagyis az ideiglenes büntetések elengedéséről az Apostolok idejéből. Ezen búcsúkat engedélyező hatalmat az anya- szentegyház sz. Pál idejétől le egész IX. Piusig minden időben gyakorolta, és pedig azok irányában, kik rendkívüli törödelmök és szokatlan buzgalmuk által ezen kegyelemre magukat érdemesekké tették. Άζ életveszélyesen betegeknek, kik a vezeklés szigorú követeléseinek eleget nem tehettek, de törödelmes és alázatos szívvel bírtak, szintúgy, mint az üldözések idejében azon bűnbánóknak, kiket a hitért bebörtönözött vértanuk és hitvallók az anyaszentegyház könyörületébe ajállottak, büntetésük vagy egészen vagy pedig csak részben elengedteték, vagyis ők búcsút nyertek. Mert tudnunk kell, hogy az első századokban a vezeklés súlyos és hosszas volt; ez gyakran tiz, húsz, harmincz évig , néha egész életen át tartott. A vezeklőknek tartózkodniok kellett minden örömélvezettől, gyászruhában jártak és szigorúan böjtöltek , az isteni tisztelet alatt nem lehettek a templomban, hanem a templom pitvarában kellett maradniok; itt esedeztek ők a legmélyebb tö- rödelem jelenségei közt az előttük elmenők szószólása- és pártfogásáért. Sem állás vagy tekintély, sem rang vagy birtok nem vala képes ezen törvény alól valakit felszabadítani, így sz. Ambrus kényszerűé Thcodóz császárt, hogy nyolcz hónapi vezeklésnek vetette magát alá azon gonoszság miatt, melyet elkövetett. Ezen hő buzgalom azonban idő folytán lelohadt, és pedig azon arányban, a minőben szaporodott a keresztények száma, s az egyházban nyugtalanságok és villongások támadtak; minél fogva már nem vala lehetséges a vezeklési fegyelmet eredeti szigorában föntartani. Azért az egyház, tekintetbe vevén a hívek gyengeségét és a megváltozott időviszonyokat , ama Szigorú vezeklési gyakorlatokat enyhébbekre, u. m. ima-, böjtölés-, alamizsna-osztogatás- és egyéb jó cselekedetekre változtatta át!) Mig igy az egyház minden időben búcsút engedett, mindenkor azon öntudat által vezéreltetett, hogy Isten fe- nyítő igazságosságának teljesen eleget kell tenni; azért, hogy annak elégtétessék, az ideiglenes büntetésekért kárpótlást nyújt helyettesítő elégtételképen Krisztusnak és a szenteknek bőséges érdem- és kegyelem-kincstárából. Elvitázhatlan tanítása ugyanis az egyháznak, hogy Jézus Krisztus megváltási és elégtétek műve végtelen érdemli és gazdag. Az igazak is összeköttetésben Krisztussal, mint tagjai azon testnek, melynek ő a feje, és az ő erejében, többet tehetnek, mint kívántatik saját üdvösségük kiérdemlésére, 24) Kor. 5. II. Kor. 2.
