A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
2 kinek szerintük épen oly kevéssé volna halhatatlan lelke , mint a féregnek, melyet lábainkkal taposunk, mint a baromnak, melynek húsával táplálkozunk. Borzadva utasítja ugyan vissza minden időn át az emberiség közöntudata, épen úgy, mint az egyes embernek józan esze ezen az Isten fölsége és az ember méltósága elleni vakmerő gonoszságot: de az önmagára hagyatott emberi ész, elszakítva minden igaz ismeret forrásától, Istentől, és elzárva „az igaz világosságtól, mely megvilágít minden e világra jövő embert,“ 3) még egyéb tévelyekbe is esik, melyek nem kevésbbé ártalmasak és vészhozók. Ugyanis az Ur Jézus religiójának ellenségei azt állítják, miszerint az embeiá észnek nincs szüksége Istenre ahhoz, hogy az igaz és hamis, a jó és rósz között külömb- séget tegyen; természeti ereje elégséges arra, hogy az emberek és népek jóllétének alapjait megvesse. Holott pedig egy pillantás a történelembe mindenkit meggyőzhet arról, hogy a pogány világ legünnepeltebb bölcsei sem voltak képesek még csak az egy Istennek és az ő tökéletességeinek, vagy a lélek mivoltának és az ember rendeltetésének biztos és helyes ismeretére eljutni ;(sőt többé-kevesbbé a bálványimádás undok tévelyétől voltak elfogulva, vagy pedig minden magasabb ismeret lehetőségén kétségbeesve, a vétkek fertőjébe merültek el, hogy az igazság utáni velők született vágyat szivükben elfojtsák; mig másrészt a nagy néptömeg a sokistenség és esztelen bálványimádás éjében tétovázván, rabszolgák csoportja volt, kiknek, hasonlóan az igavonó állathoz, nem vala más rendel- tetésök , mint hogy vak eszköz gyanánt álljanak testtel-lélekkel néhány kevesek czél- jainak szolgálatára és legyenek kéjélvezetök és szeszélyeik kielégítésének eszközei. A keresztény vallás állitá ismét vissza eredeti homálytalan tisztaságukban az úgynevezett ész-igazságokat, milyenek: az Isten léte, az ő egysége, gondviselése, láthat- lan tulajdonai, továbbá az ember rendeltetése, a lélek halhatatlansága, szabadsága, felelőssége, a jövő élet jutalma vagy büntetései stb.; s ezen igazságokhoz, melyeknek ismerete ugyan az emberi ész természetes tehetségein alapul, és melyek mégis a legbölcsebb pogányok agyában is csak mint bizonytalan álomképek, vagy homályos sejtelmek léteztek, némely hitágozatokban azon igazságokat, a Szent-Háromságról, az Isten fia megtestesüléséről, a bűnbeesés- és megváltásról s a kegyszerekről kapcsolván, emelé csodaépületét azon hittanoknak, melyek természetfölötti okalapjaikban elérhetlen magassággal haladják ugyan meg az emberi ész ismeretképességét, mint a mérhetlen égbolt csillagserege az alanti földtekét: mégis nemcsak ellenkezésben nem állnak az észszel, hanem isteni szépségűk és öszhangzatuk által azt még inkább vonzzák és kielégítik, emelik és megvilágositják, és látkörét a végetlenig szélesbítik, és pedig a kinyilatkoztatott hitnek szikla alapján., Azért mondja aquinói sz. Tamás oly mélyértelmüleg és igazán: „Szükséges, hogy az emberi elme mindazt, ami határait túlhaladja, mind pedig azt, a mi fölfogási körén belül esik, a hitnek hozzájárultával önmagába felvegye és elfogadja, és pedig három okból, először, hogy az isteni igazság ismeretére minél előbb eljusson; másodszor, hogy Isten ismerete minél egyetemesb legyen; harmadszor pedig, hogy minderről bizonyossággal bírjon; mert az emberi ész isteni dolgokban fölötte elégtelen. Bizonyságul szolgálnak erre a bölcsészek, kik még emberi dolgokban is sokszorosan tévedtek, egymással pedig ellenmondásban állottak. Hogy tehát az emberek csalhatlan és 3) Ján. 1. 9.