A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
3 minden kétségen felül álló bizonyossággal bírjanak az Isten felöl, szükséges, hogy velők az isteni igazságok a hit által, az igazmondó, csalni nem képes Isten igéje gyanánt közöltessenek.“ 4).0be épen e hit, mint a kinyilatkoztatás összege és az örök bölcsesség nyilatkozata, e világ bölcsei előtt botránykő. Elvakultságukban nem veszik észre, hogy ők csak a sátán régi ámításaira figyelnek akkor, midőn a hazugság ezen szellemétől izgatva az Ur Jézus Krisztust legfönségesebb és legsajátságosabb méltóságától megfosztani, istenségéből kivetkőztetni és helyébe saját személyöket emelni törekesznek; miért is ily módon határtalan fönhéjazásuk által oda jutottak, hogy a pogányság szégyenteljes téve- lyeibe ezerféleképen visszasülyedtek. Es ők nem átallják mindezt a „haladás“ neve alatt dicsőíteni! Sőt némelyek a történelem és józan ész elleni bőszültségökben annyira mentek, hogy Üdvözítőnket, ki az emberi nem történetének ragyogó fény- és központja, onnét teljesen kitagadni, sőt őt, kinek világa és szeretete nélkül az emberiség menthet- lenül a barbárság iszonyainak és sötétségének esnék áldozatul, az emberek sziveiből, teljesen megsemmisítvén , még emlékezetét is , száműzni szeretnék; s nem pirulnak ily őrült törekvéseket „szabad tudomány“ gyanánt magasztalni! Ily haladást, ily tudományt kétségkívül kárhoztat az egyház, kárhoztatnia kell, s épen ennél fogva van legjogosabb igénye az emberiség hálájára. A valódi tudományt ellenben az egyház mindig és mindenütt fejleszti és előmozdítja. Hangos bizonyságai ennek, mindenkor hitszilárd férfiainak számtalan tudományos míívei, melyek a hitnek tárgyát és védveit minden oldalról át- és át-vizsgálják és megvilágítják, s a tudományos buvárlatok vívmányait az emberi tudomány minden ágában a hitnek tanitmányával összeegyeztetik. Ebből világos, miszerint a hit nem csak hogy nem kedvez semminemű szellemi megállapodás- vagy tespedésnek, hanem inkább mig egyrészt az észnek, tekintve erejének helyes alkalmazását, a legma- gasztosabb örök igazságok fiirkészése- és megismerésében csalhatlan vezércsillag gyanánt szolgál, másrészt meg üdvös korlátot képez, a könnyen csalódó elme tévedései ellen, "j A vallás ellenségeinek támadási modora változatos kiilönbféleségben tűnik föl. Ha kitűzött czélukat, a religió és hit megsemmisítését, a létező utak- és módokon el nem érhetik, egyéb eszközökkel oda törekesznek , hogy azokat legalább gyengítsék és megrendítsék ; miért is fönnen hirdetik, hogy minden vallás egyiránt jó és hogy mindegyikben elnyerhetni az örök üdvösséget. De vájjon ki nem látja át, hogy ily nézetek közönyösséget szülnek minden vallás iránt s nem kevesbbé veszedelmesek, mint nyílt tagadása az Istentől kinyilatkoztatott igazságnak, mely pedig épen mivel Istentől való, eredete- és lényegére nézve csak egy lehet. Az Isten fia e világra jött, s kereszthalála által az emberiséget az ördögnek és bűnnek rabságából, az örök kárhozattól megváltotta ; ámde a megváltás ezen gyümölcseit Isten malasztjának segítségével minmagunknak el kell sajátítanunk, és pedig azon módon, melyet Üdvözítőnk erre meghatározott; mely abban áll, hogy az általa hirdetett igazságokat szivvel-lélekkel elfogadjuk, a szerzett kegyszereket használjuk, és egész életünket az általa szentesített erkölcsi törvényekhez szabjuk. Hogy pedig az Üdvözítő ezen üdvrendszert az egész emberi nem boldogitására életbe léptesse, látható anyaszentegyházat alapított, miszerint az „az igazságnak oszlopa és erőssége“5) legyen; fölruházta azt csalhatlansággal, rendelvén, „hogy az igazság lelke örökké vele maradjon“6); miért is oly erővel vértezte azt föl, hogy még „a pokol kapui sem fognak 4) S. Thomas 2. 2. quaest. II. art. 4. — 5) I. Tim. 3, 15. — 6) Ján. 12, 16. 17. 1*
