A Győri Püspökség Körlevelei, 1865
Tartalomjegyzék
ISTEN IRGALMASSÁGÁBÓL ÉS AZ APOSTOLI SZÉK KEGYELMÉBŐL A GYŐRI SZENT EGYHÁZ PÜSPÖKE. A GYŐRI EGYHÁZMEGYE ÖSSZES HÍVEINEK ÜDVÖT AZ ÚRTÓL ÉS FŐPÁSZTORI ÁLDÁST! Dicsőén uralkodó Szentséges Atyánk IX. Pius pápa, pápaságának kezdetétől, 1846-tól fogva nyilvános fölszólalások egész sorozatában, a kereszténység föpásztorának gondos éberségével, folytonosan utal veszélyeire és nagyszerű pusztításaira azon tévelyeknek és hamis tanitmányoknak, melyek korunkban oly szaporán fajzanak, és óva intőleg figyelmeztetve azokra, rendíthetlen bátorsággal és fónséges tanítói bölcsességgel lobogtatja magasan szent Péter szikláján az isteni kinyilatkoztatás által Jézus Krisztusban az örök igazság szövétnekét minden népek és nemzetek megvilágosítására és boldogítására. íme, a múlt év deczember havának 8-dikán , a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, a Szent-atya a katholika egyház összes püspökeihez köriratot intézett, melyben egybefoglalván korunk járványos főtévelyeit és hamis tanitmányait, melyekből napjaink számos és iszonyú bajai sarjadoznak, azokat nyíltan és ünnepélyesen elveti, eltiltja és kárhoztatja, mint „melyek isteni hitünkkel, a kath. anyaszentegyház tanításával és az emberek örök üdvével homlokegyenest ellenkeznek.“ Inti ezen iratában a Szentatya a püspököket, miszerint terhes főpásztori hivatásukat buzgalommal és erélylyel töltsék be, ragadják meg a szellemi kardot, mely Isten igéje, s a mi Urunk Jézus Krisztus malasztja által fölerősödve kettőzött fáradozással mindegyre oda törekedjenek, hogy a vezetésökre bízott hívek „tartózkodjanak ama veszedelmes növényektől, melyeket az Ur Jézus Krisztus nem ápol, mert nem az Atya által iiltetvék,“ f) hogy szünet-nélkiil hirdessék a híveknek, miszerint minden valódi boldogság a mi magasztos és szent reli- giónkból, annak tanaiból és gyakorlásából forrásozik; és hogy „boldog a nép, melynek az Ur az ő Istene.“2) Nyolczvan tételben sorolja föl a Szent-atya a hibás véleményeket és téves állításokat, melyek az elméket már régóta elkábitják, és az Istentől— Jézus Krisztus hitétől — és az ő anyaszentegyházától való elszakadásra izgatják; a jó és gonosz, az erény és bűn fogalmait rútul elferdítik, vagy egészen megsemmisítik; sőt az őrültség oly fokára emelkednek, hogy az Isten létét tagadják és az embert a baromig lealacsonyítják, *) S. Ignat. M. ad Philad. 3. — 2) 143. Zsolt. 1 9 4 s ® ®
