A Győri Püspökség Körlevelei, 1859
Tartalomjegyzék
3 11. §. Az egyház vagyonát illető oklevelek, a pontosan elkészült leltár, továbbá a templomszámadásboz tartozó iratok, az alapítványi levelek s akár az álladalmi kincstártól, akár magán adósoktól kiadott kötelezvények, végiére a fenlévö kész pénz, mely kamatra ki nem adatik, vagy a mindennap előforduló kisebb szükségekre nem fordítandó, vasból vagy kemény fából készüli s vaslemezekkel megerősített, három külön lakattal vagy zárral ellátott ládába tétessék. Ezen láda tűz- és másféle veszedelemtől mentes s biztos helyen, rendszerint a sekrestyében vagy a plébánia háznál gondosan őriztessék, s a bárom kulcsból az egyik a lelkipásztornál, a másik kettő a községnek két képviselőjénél, vagy azon esetre, ha ezek többen volnának, a két legidősebbnél legyen letéve, úgy hogy a templom ládáját csak mind a három kulcstartó jelenlétében lehessen kinyitni. Ila valamelyik a kinyitásnál betegség miatt meg nem jelenhetnék, kulcsát más jó hitelű plebániabeli emberre bizhatja. Elvégzödvén az ügy, mely miatt a templom ládája felzáratott, ugyan ezt ismét el kell csukni, s minden kulcsot az illető őrnek általadni. Minden templom pedig, melynek vagyona külön kezelés alatt áll, külön ládával bírjon. 12. §. Az egyházi vagyon kezelői szorgalmatosán rajta legyenek, hogy az nem csak tulajdonképi czéljára, úgymint az isteni tiszteletnek, a szentségek kiszolgáltatásának s a megrendelt vagy jogosan behozott ájtatosságok gyakorlatának költségeire fentartassék s fordittassék, hanem gondos takarékosság által gyarapittassék is annyira, hogy előforduló nagyobb, például építkezési szükségeket belőle pótolni, s igy azoknak terhükön könnyíteni lehessen, kik az ilyen költségeket rendszerint viselni tartoznak. Ezért a jövedelmet, a biztost szintúgy mint az esetlegest szorgosan beszedjék, a kiadásokban mértéket tartsanak, a fölösleges költekezést pedig mindenkép kerüljék. 13. §. Az Apostoli sz. Széknek valamint 0 cs. kir. Felségének, vagy az ezen legfőbb hatalmak által erre nézve megbízandó hatóságoknak engedelme nélkül az egyház vagyonának alapjából semmit nem szabad elsajátítani, vagy nagyobb teherrel illetni. Minden ily esetben tehát a püspöki hivatalhoz folyamodjanak, a magasabb engedelemnek elnyerése végett az egyházi vagyon kezelői. Elsajátításnak tekintendő minden kiadás, mely a folyó évi jövedelemből nem fedeztetik, továbbá olyan tőkepénzek felmondása, melyek az egyházi vagyon alapjához tartoznak, ha csak uj befektetés végett nem történik. 14. Az egyházi vagyon kezelői elüljárójukkal, a lelkipásztorral egyetemben különös gondot fordítsanak arra, hogy az egyházhoz vagy a kegyes alapítványokhoz tartozandó szántóföldek, rétek s szőlők megmunkálása kellő időben történjék, továbbá bogy a jövedelem pontosan beszedessék, s a szükséges kiadások fedeztessenek. Különös gondot igényel a tökepénzek kamatainak s a bérbeadott javak haszonvételének rendes beszedése, mire nézve a kezelők felelőség alá esnek, hogyha túlságos engedékenységök vagy hanyagságuk miatt az ily haszonvételek hosszabb ideig hátramaradnak. A pörzsölyben gyűjtött pénz az isteni tisztelet végeztével a lelkipásztor előtt megszámittassék, s ideiglenesen biztos helyre tétessék. A kiadandó nyugtákat a kezelők nevében a lelkipásztor Írja alá, s hivatalos pecsétjével meghitelesiti. 15. §. Az egyházi vagyon jövedelméhez tartozó minden egyes bevétel, szintúgy mint az egyház nevében történt minden külön kiadás, melyet máskép mint rendes nyugta mellett tenni nem szabad, jól rendezett naplóba jegyeztessék. 16. §. Az egyházi vagyon kezelői, a rendszerinti s évenkint előforduló kiadásokon kívül, felmerülő szükség esetében 15 a. é. forintnyi kiadást tehetnek elölegesen kikért
