Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1947

Egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség .. . ,.Egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség az ország minden polgára számára, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül: ez volt 1848-iki vívmányaink első fele." Kossuth állapította ily klasszikus tömörséggel meg az angliai felolvasásai során 48 jelentőségét. Ehhez járult még a nemzeti szabadságért és függetlenségért vívott harc, amikor az uralkodó a békés úton kivívott vívmányokat vissza akarta vonni. A fentebbi meghatározás érthetővé teszi számunkra, hogy a tárgyilagosságra törekvő történetíró viszont azt állapítja meg, hogy „negyvennyolc alapja ma is mindannak, amire magyarságunk állami életében az egyes magyar állampolgárok szabadsága és méltósága védelmére szüksége van." Hisz nem szabad felednünk, „hogy földi dolgokban a legnagyobb és leghasznosabb emberi fejlődéssel állunk szemben, melynek gondolkodásunk alapjait köszönhetjük." Az ily értelemben felfogott negyvennyolcon természetesen nem csupán 48 eseményeit értjük, hanem az egész reformkorszakot, melynek minden nemes érzése, gondolata, törekvése ott van 48 eseményeiben. Széchenyi örökké magányos és a nemzetreformot önlelkéből csiholó és a nagy korszakot elindító egyénisége épen úgy megtalálható 48 szellemében és gondolataiban, mint Lovassy ifjú nemzedékének liberalizmusért való határtalan lelkesedése, Kossuth örökké lobogó haza- és szabadságszeretete, a válságos pillanatokban mindig bátor tettrekészsége. De felismerhetjük benne a doktrinereknek csúfolt centralisták, Eötvös, Kemény nemzedékének európai távlatokat feltáró és a dolgokat önmagukban szemlélő reális pillantását épen úgy, mint Petőfi, Táncsis nemzedékének népi gyökerekből származó ízes magyarságát. Ehhez még csak Eötvös megállapítását kell hozzátennünk: soha eszméknek akkora hatása nem volt, mint ebben a korban. Valóban hozzátehetjük, 48, a reformkorszak az eszmék, rnég hozzá nemes, örök emberi eszmék diadalát jelentette. A liberálizmus és nacionalizmus együttes diadala volt ez. Egyik eszmének sem szabad azonban a későbbi elfajult formájára gondolnunk. Liberálizmus itt inkább csak formális összefoglalása annak a hosszú fejlődésnek,