Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

34 IX. Iskolánk és a légitámadás. Tanulóink magatartása az április 13-i légitámadás alatt és után Az iskola váratlan kényszerű megszűnése után diákjaink közül a legtöbben elhagyták városunkat. Az ellenséges bombatámadás valószínűsége is sok fiút késztetett távozásra. Annál dicséretre méltóbb több tanulónknak magatartása, kik kijelentették, hogv ve szély idején itt a helyük, rájuk itt,vár a munka! 51 tanulónk nevét jegyeztük fel, akik különösen szépen megállták helyüket a bombatámadás alkalmával. Amikor a szörnyű nap elérkezett, diákjaink (nagyobb részben cserkészek, kisebb részben nem cserkészdiákok) a figyelőtornyokban és a többi légoltalmi szolgálati helyen várták a támadást. A támadás alatt hősi bátorsággal végezték munkájukat. A Püspökvár tornyán lévő figyelőörs, míg csak a légnyomás le nem hajtotta a toronyról, pontos észleleteivel rendkí\iil értékes jelentésekkel tájékoztatta a központi légoltalmi parancsnokságot, a támadás megszűntével pedig azonnal újra jelentkeztek: »Nincs semmi bajunk, fajén a h<?za!'< és kárjelentéseikkel a gyors segítség lehetőságét biztosították sok szerencsétlenül járt számára. A szabadhegyi figyelőállomáson tartozkodó tanulóink a támadás egész tartama alatt értékes jelentéseikkel az előbbivel egyenértékű szolgálatot tettek. Ezt a szolgálatot tanulóink nem egyszer életük komoly kockáztatásával látták el. Egy tanuló futárszolgálata közben a közelte hulló bombától légnyomást kapott, egy másik a bombaesőben rohant szolgálati helyére. Bátor magatartásukkal már a támadás alatt s épülésére szolgáltak környezetüknek. Alig, hogy az emiékezetes riadónak vége szakadt, a város rombolt részein mindenfelé munkához láttak dr. Gácser Imre cserkészparancsnok vezetésével. Akik légoltalmi szolgálatot teljesítettek, s közben szorongva gondoltak arra, mi van a bombázott városrészben levő otthonukkal és övéikkel, hazarohantak, és sajnos, sok esetben nagy pusztulás várta őket. De legyűrve a keserűséget, egész emberként láttak munkához, hogy mentsék a még menthetőt. Akiket Isten kegyelméből nem érintett a támadás, ifjú munkaerejüket több napon, sőt egy egész héten át a károsultak rendelkezésére bocsátották. Az önkéntes munkavállalás szebbnél szebb példáit láthattuk itt. Közvetlenül a riadó után egy csoport a Belváros rombolt részein látott munkához. Óvóhely feltárásával, szegény emberek még megmaradt ^értékeinek égő házakból való mentésével, lappangó tüzek és fel n.em robbant bombák felkutatásával, megsérült közlekedési eszközök elszállításával végzett igen jó s^gítőmunkát. Sok értéket mentettek meg az állandóan fenyegető tűzveszélytől. Közben egy másik csoport a súlyosan megrongált Révfaluba ment, ahol a katonákkal karöltve segédkezett a halottak és sebesül-