Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

35 tek üsszeszedésében. Mentési munkájuknak sok ember köszönheti megmenekülését. A szörnyű nap délutánján tanulóink Révfaluban találták meg v égleges munkaterületüket. Több mint egy héten keresztül dolgoztak itt több csoportban. Itt, ahol legkevesebb volt a segítség, a fiúk munkája valósággal gondviselésszerű volt. Sok volt a kis tűz, könynvűszerrel el lehetett volna oltani, és sok értéket menteni, de a tulajdonosok vagy meghaltak, vagy első rémületükben be sem merészkedtek a városba,, hogy tönkrement házuk táján 'körülnézzenek. Ezeknek a tüzeknek eioltását tekintették tanulóink első feladatuk nak. Szétlapátoltak több mázsa izzó szenet, hogy egy raktárnak használt épületet megmentsenek a pusztulás ól; a tűzben kiégett, életveszélyesen ingó falakat, kéményeket ledöntötték; a szobákból kihordták az égő gerendákat; összedőlni készülő helyiségekből az utolsó pillanatban kimentették az értékeket. Sokszor két kézzel kaparták a törmeléket, hogy épségben szedjék elő a »kincseket«: egy-egv inget, kabátot, cipőt stb. Később segítettek a hajléktalanok kiköltözködésénél. A tető nélkül maradt házakat cserepezték; lebontották félig összedőlt házak életet veszélyeztető romjait, az omlani készülő falakat, gerendákat. Közben nagy diadallal húztak ki egy-egy érdekes leletet, egy kosár ép tojást, élő nyulakat, c sirkéket a romhalmaz közül. Egy kis örömet jelentettek ezek a nagy pusztulásban. A légó parancsnokság megbízásából megszámlálták a bombatölcséreket. Voltak fiúk, akik megtanulták a gyújtóbombák kezelését, és a fel nem robbantakat ártalmatlanná tették. Révfaluból a légnyomástól erősen sújtott Rákócziánum internátusba vitt az út, onnan a teletalála'tot kapott állami tanítónő képzőbe, ahol vigyázó kezekkel hordták ki a romokból a kémiai, fizikai stb. szertárak megmaradt kincseit. A jótétemények és a hősies helytállás mintapéldái közt sorol hatiuk fel két fiú cselekedetét, akik nagy munkát végeztek a légi támadásban meghaltak agnoszkálásában. Ugyancsak egész sorozatát mondhatnók el azoknak a talpraesett tetteknek, amelyekkel a fiúk sok-sok házat és emberéletet mentettek meg a pusztulástól. Befejezésül álljon itt a sok elismerés közül, mellyel a fővárosi és vidéki sajtó ismételten megemlékezett tanulóinkról, P. Hegedűs Honor kármelita atya levele cserkészeink helytállásáról: »Főtisztelendő Tanár Ür! őszinte örömmel gratulálok a cserkészeihez. A bencés cser kész csapat méltónak mutatta magát a régi cserkészeszményekhez és bebizonyította, hogy a cserkészetnek, mint az elitgárda iskolá jának még van hivatása és jövője. Szeretnék névszerint megemlé kezni itt két fiúról, az egyik Bulkai Pali, aki mikor a sízülei falura akarták meneszteni, kijelentette: nem, most minden magyar fiúnak itt a helye, ainig munka és veszély van. Nem véletlenül találkoztam össze a romok között Benedetti Tiborral sem, aki azonnal felajánlotta segítségét, hogy velem jön az összebombázott város részen. Borzalmas dolgokat kellett látnia. Veszélyes utakat jár 2*