Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1943

13 újítás megbontotta a magyar nép egységét. Ellenségként állt egymásssal szemben a katolikus és a protestáns magyar. A protestantizmus oly gyorsan terjedt hazánkban, hogy vele szemben a katolikusság kisebbségbe jutott. Pázmány Péter győzelmes ellenreformációja ismét a katolikusok javára billentette a mérleget. A győzelmes ellenreformáció korában a domonkosok újra felelevenítették Margit szenttéavatásának az ügyét. A rend

1 Sartori atyát bízta meg ezzel az üggyel. Sartori mindent elkövetett a szenttéavatás ügyében. III. Ferdinánd király is megígérte neki a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatást. Sartori Rómába utazotl, ahol sikerült neki elérnie, hogy a Ritus-kongreg'áció 1643. január 17-iki ülésén foglalkozott "Vlargit ügyével, de Sartorira fehangoló eredménnyel. A kongregáció ugyanis az összes irotakat visszaküldte Lippay prímásnak azzal a meghagyásssal, hogy a prímás új vizsgálatot rendéljen 'el. Ez azonnban I. Rákóczi György erdélyi fejedelem támadása miatt lehetetlen volt. A 30-éves háború utolsó szakában vagyunk. A svédek biztatására a protestáns erdélyi fejedelem is fegyvert fogott a katolikus "Habsburgok ellen. A fegyverek zajától hangos háborús idő iíyen szent ügy elintézésére nem alkalmas. A szenttéavatási ügy ismét elódázódott. Szent Margit halálának 500 éves évfordulóján Mária Terézia uralkodása idején a domonkosok ismét felújították a lcanonizáció gondolatát, de ezt a fáradozásukat sem kísérte siker. Az évszázadok óta tartó és annyi hajótörést szenvedett szenttéavatási eljárás Serédi Jusztinián hercegprímás érdeméből mégis sikeresen befejeződött. Arpácfházi Margit mégis bekerült a szentek galériájába. Az 1923-iki katolikus Nagygyűlés ismét felvetette Margit szenttéavatásának a gondolatát és hangoztatta, hogy meg kell indítani a szenttéavatási eljárást. Serédi Jusztinián, Csernoch János utóda a prímási székben, kieszközölte Rómában bog}" 1938-ban első szent királyunk halálának 900 éves évfordulóján a XXXIV. eucharisztikus kongresszus székhelye Budapest legyen. Az a hő óhaj dobogtatta a magyarság szivét, hogy 1938, a magyar szentév, Margit szenttéavatásának is az éve legyen. Az idő rövidsége miatt ez lehetetlen volt. Az eucharisztikus kongresszuson megjelenő bíboros államtitkár, a jelenlegi XII. Pius pápa is, megígérte támogatását és azt tanácsolta, hogy a magyar katolikusság a hercegprímás útján kérvényt intézzen XI. Pius pápához, és ebben a hivatalos eljárás megindítását kérelmezze. Megmozdult most az egész magyar katolikus társadalom. Mi\g az eucharisztikus kongressszuson résztvevő külföldi egyházfejedelmek is kérvényeket küldtek a pápához, amelyekkel hathatósan támogatták a magyarok kérését. A kérvények jó része már XI. Pius pápa utódának, a magyarságot szívébe záró jelenlegi Szentatyának a kezébbe jutottak, aki a hivatalos eljárást meg is indította. A bíboroso"k 1943. júliusában tartott ülésükön semmi akadályát sem látták annak, hogy a Szenta/ya Árpádházi Margitot a szentek sorába iktassa. Végre teljesült a magyar nép óhaja. XII. Pius pápa 1943. november 9-én, Szent Erzsébet napján kelt bullájá-