Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

31 A nyári tanfolyamon módszer tekintetében sok életrevaló fogást tehettünk magunkévá. Rajtunk áll, hogy a nehéz és száraznak mondott nyelvtanórákat is kellemessé tegyük, s legfőképp, hogy a magyar nyelv szeretetét tegyük a búcsúzó nyolcasok tarsolyába útravalóul. IV. Újabban sok szó esik épen a magyar-tanárok részéről a magy artanítás egyik legnehezebb kérdéséről, a helyesírásról.

4) Iskolalátogatások alkalmával legtöbb panasz épen ezen a téren történik; hiszen közismert tény, hogy még az érettségi dolgozatok közül is nem egynek szépséghibája a több-kevesebb számú helyesírási vétség. Pedig a helyesírási gyakorlások lényeges elemét teszik különösen a nyelvtani órák anyagának. Nem is szólunk arról, hogy a dolgozatjavítások idejének jórésze a helyesírási gyakorlatokkal telik' el, mert a tárgyi, tartalmi és stilisztikai megbeszélések mellett a helyesírási hibák kiteregetésére, elvi és gyakorlati megvitatására fordítjuk az időt. Ezenkívül olvasó-órákon, fogalmazási gyakorlatok felolvastatásánál is mintegy razziákat tartunk, hogyan is írják a felolvasók az egyes szavakat. Nemrégiben az Országházból jött a panasz: a (most kikerülő érettségizettek nem tudnak helyesen írni. Pedig nem hanyagoljuk el most sem a helyesírás gyakoroltatását! Honnan mégis az állandó panasz? Talán onnan, mert most már nem írunk helyesírási dolgozatokat, avagy egész tanításrendszerünk más alapokon nyugszik? Az igaz, hogy még 20—25 évvel ezelőtt iá másod-harmadrendű dolog volt a fogalmazás (a mai arányokhoz képest!), és a nyelv alaki sajátságainak meglfigyltetésére is nagyobb gondot fordítottak, mert hiszen az olvasmánytárgyalás mai formája nem vett el annyi időt az órából... és mégis Jvolt panasz akkor is. Az igazi ok mindig ugyanaz marad: a magyar helyesp'nás elsajátítása igen nehéz, mert alapelvei részint gyakorlatiak (nyelvszokás, kiejtés), részint elméletiek (etvmologia), s hozzájárul még bizonyosfokú egyszerűsítés és hagyománytisztelet (pl. utca). Végső elemzésben megegyezés dolga az egész helyesírási kérdés. Ennek pedig a M. Tud. Ak. a letéteményese, mint amelynek miniszteri rendelkezés értelmében kötelessége őrködni a magyar nyelv egész életén. Az Akadémia 1922. május 29-i ülésén foglalkozott utoljára a (helyesírás kérdésével. Azt hihetnők tehát, hogy azóta megállapodott, illetve megülepedett rendszert láthatunk helyesírási szótárában. Tény, hogy alapelvei nagyjában ugyanazok, de részletkérdévsekben, egyes szavak írásmódjában állandó ingadozást látunk. Mire tanítványainkkal megtaníttatjuk az egyik írásmódot, a legújabb szótár már megváltoztatta. Különösen a hosszúság-rövidség kérdésében van bizonytalanság (pl. mindig ~ mindig, sima ~ sima, irigy e irigy, szöllő~ szőlő stb.); de van a mássalhangzóknál is: kakuk ~ kakukkol, genv ~ genny, fulánk ~ fúlánk ^ fullánk, hosszatt ^ hosszat jóllét ~ jólét). A himnusz szó szinte minden kiadásban O E részben Papp I. jelzett cikkének bő tartalmát ismertetem, és toldom meg egyéni tapasztalatokkal.