Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

32 másként szerepel : hymnus ~ himnus ~ himnusz stb. Az évről-évre megjelenő akadémiai szótár áttanulmányozása gondot jelent a tanárnak is, még akkor is, ha »változatlan« lenyomata az előző évinek, mert még így is akad elég változás. Mennyivel több és nagyobb gond ez a diák számára ! ! Megnehezíti a tanár és diák munkáját még az ú. n. nyomdai helyesírás. Újságok, szépirodalmi és tudományos kiadványok sorai közt böngészve mennyi eltérő sajátsággal találkozunk! Csak néhány közismertre hadd hivatkozzunk: benfentes (e. h. bennfentes, benszülött (bennszülött), fensík (fennsík), bölcsesség (e. h. böleseség), program (programm), kevésbé (e. h. kevésbbé), éjszaka (éjtszaka), ucca (utca), lélegzik (lélekzik). Mennyit vesződünk, míg a diák megtanulja, hogy az »az, ez« mutatónévmást csak akkor íriuk össze a névutóval, ha a névutó magánhangszóval kezdődik (azután, ezáltal); vagyis midőn az »a, e« rövid alakú mutató névmást kell használnunk, nincs egybeírás. A nyomdai helyesírás viszont mindig így írja: afölött, emellett stb. Vagy egy nagyon kirívó tünetre mutassunk rá: a vessző és, s, meg, vagy előtt csak akkor marad el, ha e kötőszók egynemű mondatrészeket kapcsolnak, máskor mindig ki kell tennünk. A nyomdai helyesírás ilyen kötősz'os mondatok között is ritkán tesz vesszőt. Még a régi szabályzatból maradt meg az -ért ragnak helytelen elválasztási módja. A nyomdai helyesírás úgy kezeli ezt a ragot, minha önálló szó volna; pl. kalap-ért: e helyett: kala-pért. Igaz, hogy az Akadémiának is van egy igen finom árnyalati különbséget mutató elválasztási szabálya a dz és dzs hangok esetében; e szavakat: brindza, lándzsa, findzsa így választja el: brin-dza, lándzsa; mert a dz, dzs egy mássalhangzónak számít; viszont a madzag, pèdzi szónál mad-zag, ped-zi az elválasztási szabály, mert itt hosszú mássalhangzóval van dolgunk, bár írásban ezt nem jelöljük (nem így írjuk ugyanis: madzzag stb.). Mindezek a jelenségek nem volnának annyira ártalmasak, ha nem találkoznánk velük még tankönyveinkben is; nemcsak másl tárgyú, hanem még a szakmagyar tankönyvekben is. Az ok nyilvánvaló; a nyomdász nem mindig ragaszkodik a kézirathoz, vagy ha hűséges is hozzá, az évről-évre változó szabályokát nem tudja követni a tankönyvíró. így aztán hiába, próbál igazat tenni a magyar tanár; az újság, regény, tankönyv helyesírása vagy elrontja, vagy Legalább is bizonytalanná teszi az ö iskolai munkáját. Arról me^ fölösleges is beszélni: házi dolgozatokban mennyire meglátszik régibb keletű forrásmunkák helyesírásának a hatása ... Tankönyvek helyesírásáról lévén szó, érdemes volna komolyan foglalkozni azzal a kérdéssel: milyen helyesírással közöljük tankönyvekben a régibb íróktól való szemelvényeket? Felsőbb fokon, különösen ha jellemzés (provinciáiizmus, korbemutatás ...) a szemelvény célja, maradhat az eredeti helyesírás. Hiszen egy felsőbb osztályosnak meg lehet magyarázni a szemelvény célját, a helyesírások közti különbséget... Ámde tapasztalat bizonyítja, hogy az alsó fokon sokat ront a tanár munkáján pl. egy költemény régi helyesírása... A tanuló előtt tekintély a nyomtatott