Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
16 közvetlenül felhasználhatók, azok ne a gimnáziumba, hanem valamelyik gyakorlati iskolába Írassák gyermekeiket. Sőt még ezek az iskolák is csak előkészületet adnak, mert mint Veress Pál mondja : u) '>Az életre valójában csak maga az élet nevel és semmiféle iskola. Ha úgy értenők az iskolának az életre Való nevelését, hogy az iskola adja meg mindazokat az ismereteket, amelyekre a tanulónak életpályáján szüksége lehet, sohase fejezhetnők be az iskolai képzést. Még a szakiskolák sem képesek ennek a célnak megfelelni. Hogy csak egy példát hozzak fel: a kereskedelmi iskolában három évigf tanul anjövendék könyvviteltant, de könyvelni csak íalbban a bankban vagy irodában tanul meg az évek hosszú során, ahová tanulmányai elvégeztével alkalmazásba kerül. Tehát a szakiskola is csak azokat az alapismereteket adja meg, amelyeknek a birtokában a végzett tanuló alkalmaztatás! helyén meg tudja tanulni a rá váró feladatok elvégzésének módját. Még kevésbbé várhatunk ennél többet az általános célú középiskolától.« A gimnázium az életre nevel, de abban a magasabb értelemben, hogy a szellemi és erkölcsi erők oly kiművélését célozza, amely az élet feladataival való sikeres megbirkózásra képesíti az iskolai növendéket. Ebből megértjük azt is, hogy mi a jogosultsága annak, hogy az iskola elbuktatja a tanulóit/, ha pl. nem tudja a 3-ik deklinációt. Nem ennek a kiszakított anyagrésznek a hiánya a legfőbb baj, de az, ami e mögött rejtőzik. A tudatlanság oka vagy az, hogy a tanuló intelligenciája nem elegendő a tananyag megtanulására, vagy pedig a szorgalma, akaratereje gyenge, és innen származik a mulasztása. Ez az értelmi vagy erkölcsi hiány az alapja tehát az iskola szelektáló eljárásának, s ez a meggondolás adja meg annak jogosultságát. Az eddig megadott elméleti jellegű megalapozás után nézzük még azt, hogy a gyakorlatban hogyan végzi az iskola a maga kiválogató munkáját, a tanulók elbírálását. A gimnázium többféle kitűzésének megfelelően az elbírálás is több szempontból történik. El kell az iskolának döntenie, hogy a tanuló mennyire jutott abban a fejlődésében, amelyik vallásos alapon nyugvó, erkölcsös polgárrá teszi, s e mellett bírálatot kell mondania a tanuló értelmi fejlettségéről is. Az első döntés eredménye a magaviseleti jegy, a második az egyes tantárgyak érdemjegyeiben jut kifejezésre. Az eddigi tárgyalásunknak megfelelően csak a másodikról beszélünk kissé részletesebben, az elsőt csak röviden érintjük. Mindjárt megállapíthatjuk, hogy a magaviselet elbírálása sohasem olyan megbízható, mint a tanulmányi eredményé. Ezt egy összehasonlítás meggyőzően mutatja. Nem szokott előfordulni, hogy akinek pl. latinból félévkor egyest adtunk, azt a következő értekezleten meg kell buktatnunk. Ellenben arra sok péld'a van, hogy takiaek magaviseletből jelese volt, az néhány hét múlva magfaviseleti négyest, vagy még súlyosabb fegyelmi büntetést kap, mert váratlanul kiderült valami súlyos hibája. A magaviselet elbírálásában tehát hátrányosabb helyzetben vagyunk, és ennek meg is van az oka. Az értelmi fejlődést jórészt pozitív adatok — lehetőleg sok felelet 1 4) Magvar Paedagogia. 1942. 56. 1.
