Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942

17 és írásbeli dolgozat — alapján próbáljuk elbírálni, a magaviseleti jegy megállapításában azonban a negatív elem az uralkodó: jó magaviseleti jegyet kap rendszerint a tanuló, ha nem »csipjük« megj semmi komolyabb ballépésben. Igaz, hogy a Rendtartás pozitív jegyeket is ír elő, pl. azt mondja: »Jeles érdemjegyet kap a tanuló», ha valláserkölcsi meggyőződése és nemzeti érzése nyilvánvalóan erős, jellembeli tulajdonságaival, különösen egyenes lelkű s égével, akarati fegyelmezettségével kiválik« stb. Mindezekre külső pozitív jelekből is tudunk következtetni, de a nehézség épen az, hogy ezek a külső jelek nincsenek szükségképi kapcsolatban a belső tartalommal. így megvan a csalódás lehetősége. Ezért szinte ösztönszerűleg nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a negatív jeleknek, amelyek valamilyen lelkitulajdonság hiányát mutatják. Mindenesetre csak a tanulók fokozottabb megfigyelése segíthet valamit. Ösztönszerűen ezt érezte az |a, kis diákunk is, aki odaállt az osztályfőnöke elé és azt mondotta: »Tessék engem a következő napokban jól megfigyelni, mert magaviseletből javítani akarok.« Lényegében ugyanezt akarja a Rendtartás, amikor rendszeresítette a Személyi Lapokat. Erről évről-évre fel kell jegyezni a tanulóra jellemző adatokat, a tanárok megfigyelésének eredményeit. A tanulók megfigyelésében azonban újra ott a nehézség, hogy a diákok nagyobb része a nap 24 órájából csak 5—6 órát van a tanárok szemei/előtt, akkor isi tudatában vannak a »veszélyeknek« és másképen viselkednek, mint egymás között. A tanulók lelkületének megfigyelésében, s így a .nagaviseleti jegyben is tehát még mindig nagy szerepük van a véletlen felfedezéseknek, és így nehéz az elbírálást teljesen kifogástalanná tenni. Az értelmi fejlődé^ elbírálására térek rá most. A gimnáziumi atasítások néhány rendelkezését ismertetem itt, hogy világosan .'ehessen látni, micsoda elvek vezetik a tanárokat. Az általános utasítások kétféle módját ismerik a számonkérésnek*^ a hosszabb, folyamatos feleltetést, és az egyes feltett kérdésekre adott rövid választ. Az elsőre vonatkozólag azt mondják az Utasítások: »Itt már nincs helyük a rávezető kérdéseknek, mert most már nem tölthetjük az Időt egy-egy tanuló kötelességmulasztásának pótlásával. Aki felszólításunkra azonnal és folyékonyan nem tud

1 a tárgyhoz szólni, megérdemelte a rossz osztályzatot.« A kérdésekre adott rövid feleletekről pedig azt mondja az U.: Egészen jogosult hogy azolvan tanulónak, aki két-három egymás!; követő órán egy-egy Kérdésünkre feltűnő tájékozatlanságot árul cl, rossz osztályzatot adjunk.« Azért idéztem itt szószerint a rendelkezéseket, hogy láthassuk, milyen nag}' igényekkkel lép fel az Utasítás a tanulókkal szemben, és megértsük, hogy a tanárok nagyon is jóindulattal képviselik ezeket, mert különben még több lenne a .ossz osztályzat. * « Azt mondja tovább az Utasítás, — ezt is jó megszívlelnünk — Vogy a feleletek és dolgozatok érdemjegyeiből »nem lehet egyszerű számtani művelettel a végeredményt megállapítani. A feleletek nem mind

1 esnek egyenlő mértékkel latba. Sokkal többet jelent pl. egy nagyobb anyagrész ismétlésekor az erről beszámoló felelőt,