Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
14 zetünk 626 osztályozott tanulója közül 80-nak volt jelese mennyiségtanból. Ezeknek kereken 600 érdemjegyük volt az összes tantárgyakból, és a 600 jegy közül mindössze hét volt elégséges, '.p többi jeles és jó. Ezt az eredînényt persze egyszerűen így lehetne magyarázni: a mennyiségtan úgynevezett nehéz tárgy, aki ezt egyesre meg tudja tanulni, az a többi tárgyak kívánalmainak is eleget tud tenni. Már ez is mutatja azonban a mennyiségtan fontos, szerepét a szelektálásban, a kiválogatásban. A gimnázium sokféle tárgya annyi különböző feladat elé állítja a tanulókat* s ha a jeles matematikusok ennek mind jól meg tutinak felelni, akkor elvárhatjuk, hogy az élet különböző kívánalmai között is jól helyt állnak majd. De még tovább is mehetünk a következtetéseinkben. Az a 80 tanuló nem készen kapta a matematikai tudását, hanem többkevesebb évig megdolgozott érte. Ez a szellemi munka is benne van abban az eredményben, amelynek kifejezője a (matematikai jeles. Tehát ez a szellemi munka, a mennyiségtan logikus épületén való dolgozás az egyik előidézője annak a szellemi érettségnek, amelyik a többi tárggyal való megbirkózásban is alapul szolgált. Hasonló tapasztalatokat nagy számban gyűjtöttek a különböző iskolákban. Ezek azt mutatják, hogy az iskolai tárgy aknak van elmeképző erejük: kétségtelenül bizonyos értelmi fejlődés mutatkozik a növendékek lelkében az iskolai tantárgyak hatására. Azonban sokkal meggyőzőbbnek éreznők az eredményt, ha közvetlen kísérletekkel is tudnók ezt igazolni. Különösen az amerikai és angol pszichológusok tettek ebben az irányban próbálkozásokat. Az úgynevezett szellemi átvitel kérdését vizsgálták. Ez annyit jelent, hogy kutatjuk, vájjon valamelyik szellemi képességünk gyakorlása átvivődik-e más szellemi képességeinkre is, úgy, hogy ezekben is haladás mutatkozzék? Az ugy anis nyilvánvaló, hogy ha pl. valaki hosszabb ideig gy akorolja a számtani alapműveleteket, az könnyebben és biztosabban számol utána. Kérdés azonban, hogy pl. a mennyiségtannal való foglalkozás fejleszti-e azt a szellemi képességünket is, amelyik az idegen nyelv megtanulásához szükséges? Az ilyenfajta átviteli problémák kísérleti eldöntésére az amerikai pszichológusok nagyobbszámú tanulót választottak ki, 1 0) ç a kísérlet elején próbákat tettek velük, hogy megismerjék szellemi képességeiket. Azután két egyforma csoportba osztották a tanulókat, de vigyáztak rá, hogy lehetőleg mindegyik csoportba egyenlő képességű, egy enlő korú, és egyenlő életkörülményű diákok kerüljenek. Az egyik csoporttal azután nem foglalkoztak tovább, a másikat azonban rendszeres munkába fogták: pl. valamilyen tantárgy értelmes módon való megtanulását kívánták tőlük. A kísérletet folytatták egy ideig, azután jött az ellenőrzés. Mindkét — a gyakorlást végző és a magára hagy ott — csoport tanulói számára feladatul tűzték ki egy másik tantárgy egy részének értelmes megtanulását. M. Bunch kísérletei szerint 1 1) a gyakorlást végző csoport 1 0) Várkonyi Hildebrand: Az alaki képzés és átvitel kérdése. Budapest, 1938. n) Várkonyi H. i. m. 26. 1.
