Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1942
11 szélsőséget az iskola és a tanulás értékelésében. Erre kirívó példákat látunk az időnként kipattanó botrányokban, amikor néha zúgiskolák pénzért adnak bizonyítványokat. Ez a hibás felfogás, ,<mely csak abban látja az iskola feladatát, hogy diplomát adjon a kézbe, általánosabb, mint gondolnók, ha nem is jelentkezik mindig ilyen durva formában. Különösen azoknál mutatkozik meg, akik »dősebb korukban akarják pótolni iskolai tanulmányaikat. Ezek néha egyáltalán nem titkolják, hogy a tovább tanulásukkor semmit sem törődnek azzal, hogy lelkük gazdagodik-e valamit, hanem kizárólag csak az a cél vezeti őket, hogy megkapják a bizonyítványt, amely lehetővé teszi számukra az életben való előbbrejutást. Kétségtelen hogy nem ez a törvényhozás célja, amikor oizonyos állások betöltéséhez valami iskolai végzettséget kíván. Nagyon alacsony értékelése lenne az ember szellemiségének, ha ilyen külsőséges dolgoktól és nem a szellemi tartalom értékétől függne az ember érvényesülése. A helyes álláspont az iskola kérdésében a két szélsőség között van. Az iskolai képzés célja, az emberi szellemiség értékesebbé tétele, teljes szellemi kibontakozásának előmozdítása, az igazán magasrangú műveltség közlése, de amellett arról sem feledkezhetik meg az iskola, hogy a kenyérkereset és a társadalmi érvényesülés számára js eszközt kell a tanuló kezébe ía rd'nia. Ezt máskép úgy szoktuk mondani, hogy az iskolának az élet számára kell nevelnie. De ennek a jelszónak megint többféle értelme lehet. Nemrégiben az egyik vidéki lapban nagyobb cikket olvastam. Arról volt benne szó, hogy abban a vidéki városban a szerzetes gimnázium és a leánygimnázium növendékei közösen rendeztek ünnepélyt a sebesült katonák javára .A cikk írójának nagyon tetszett a dolog, úgy érezte, hogy az iskola a kétféle nemű jfjúság egymásmelletti szerepeltetésével megtalálta egyik fontos nevelői feladatát, mert »hát — amint a cikk írja'— megfontolandó, jaz életben ^mire van többször szüksége a fiatalságnak: a biztos fellépésre és a jó modorra, vagy a gömbháromszögtanra és a filozófiai propedeutikára?« Én úgy éreztem, hogy cikkíró nyitott kapút dönget. Hiszen ha valaki nem gömbháromszögtanra, meg filozófiára akarja a gyermekét taníttatni, hanem leányos körbe való biztos fellépésre és jó modorú viselkedésre, akkor is megtalálhatja a megfelelő iskolát, csak nem gimnáziumba kell a kicsit beíratni, hanem — tánciskolába. De ha nem is akarunk a dolgon tovább tréfálkozni, akkor is megállapíthatjuk, hogy a szülő ma már sokféle iskolatípust talál, ha kifejezetten valami gyakorlati pályára akarja gyermekét nevelni. A tanítóképzők mellett ott vannak a kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági középiskolák, amelyek érettségit is adnak, s e mellett erősebb mértékben szem előtt tartják egy-egy életpálya gyakorlati szükségleteit. Ezért a gimnázium tanítási anyaga ellen felhozott kifogások helyett úgy is meg lehet oldani a kérdést, hogy a szülő a gimnázium helyett valami gyakorlati középiskolába adja a gyermekét. IIa kimondottan a gimnázium munkájáról akarunk Ítéletet mondani, világosan szemünk elé kell állítani annak hármascélkitűzését: vallásos alapon erkölcsös polgárt akar nevelni, a magíyar nem-
