Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

7 szüleim példáját. Ifjúságomat tudatlanságban és tétlenségben töltöttem el.« Semmiesetre sem szabad az önmagát sötéten néző Széchenyinek ezen utólagos panaszát betűszerint vennünk. De ha ezt a vallomást csak iskolai tanulmányainak hézagosságára vonatkoztatjuk is, lehetett-e a pálya, amelyre lépett, az életviszonyok, amelyek közt hosszú éveket töltött el

á nevelőiskolája az ifjúnak oly korban, mely elveti magvait a gyümölcsöző férfikornak és döntőleg kihat mindenkinél az egész életre? Nem volt-e ez a bontakozásban levő ifjú lélekre több kísértéssel és veszéllyel, mint nevelő tanulsággal teljes? Az ilyen légkörben az átlag élet rendszerint alámerül, természetadta értékeiben elsekélyesedik vagy elsorvad. De Széchenyi nagysága itt állja meg az első és egész életét eldöntő erőpróbát. A nagy szellemek életútjai sokszor nem az átlag emberekéi. Életük ha jója nem egyszer a tavaszkor tomboló viharaiban indul útjára és hányódik a veszélyek szirtjei közt, hogy biztos fenéksúllyal végre egy nagy életcélnak révébe érjen. Széchenyire nézve is az ifjúkori Sturm und Drang« korszaknak viharos és zavaros évei egy gazdag magvetésnek lettek igéretévé, mely egy nemzet számára termette meg áldásos gyümölcseit. Az Isten kegyelméből való lángész önmagában, természetadta nagy testi-lelki adományaiban hordja jövendő kialakulásának feltételeit, melyekkel magát az adott életkörülménvek közt vagy ellenére egy nagy életcélnak magaslatára felküzdi. A sötétben való bolyongásnak, tévelygésnek dantei útja nála előbb-utóbb a »fényes csillagokhoz« vezet el. Ilyen értelemben elmondhatni róla — de csak róla — Goethenek paradox mondáját, mint l'aust-jának erkölcsi alapgondolatát: »Der gute Mensch in seinem dunklen Drange ist sich des rechten Weges wohl be\Misst. Így volt ez Széchenyivel is: nag}' tévedés volna ugyanis az ifjú Széchenyinek majdnem másfél évtizedes élményeiben csak a felszínes szórakozásokat, pajkos csinytevéseket és párbajhősködé^eket, szerelmi ábrándokat és kalandokat stb. látni. Külső élete egyebeket is tár elénk: az életnek és embereknek éles szemmel és ítélőképességgel való megfigyelését, külföldi útjain bőséges tapasztalatok szerzését

x sokoldalú érdeklődését mindenféle tudományos, művészi és gazdasági kérdés iránt, saját tapasztalatainak komoly tanulmány okk al való kiegészítését, egyszóval mindazt, amit összefoglalóan az élet nevelőiskolájának szokás nevezni. De nem elég < -ak külső életét néznünk, lelkébe kell belepillantanunk, hogy lássuk ennek az ifjú léleknek öntudatra ébredését, nagy belső vívódásait és kérlelhetetlen önbirálatát, lelki tisztalátásra és tisztaságra való szüntelen feltörekvését, végül benne egy nagy élethivatásnak lassú, fokozatos kialakulását. Ehhez megbecsülhetetlen segédeszközül szolgál nekünk Naplója. E feljegyzések nyomán szinte széniünk előtt fejlődik az. ifjú Széchenyi életének sok viszontagságai közt nagy nemzeti hivatására megérett férfiúvá. így lép az 1825,-i országgyűlésen az Akadémiára tett nagylelkű ajánlatával a politikai szereplés terére,egy nagy név varázsával, értelemben megérve, tapasztalatokban, élet- és emberismeretben meggyarapodva, szívéhen egy reménytelen eszményi szerelemmel, hogy lemondva a magánéletben minden boldogságról, »egyedül a közhaza és az emberisig boldogítására« áldozza életét.