Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

51 egy végül a legíőbb, természetfeletti cél, Isten miatt, akihez mindnyájunknak törekedni kell és egy a célra vezető ugyanazon eszközök használata miatt.« Ugyanezt a gondolatot hangoztatja Tornav Károly egy előadásában (Levente, 1941. dec. 15.): »A népeknek egymásrautaltsága megcáfolhatatlanul mutatja, hogy az egész emberiség egy óriási, szervesen összetartozó társadalmi egység, melynek alsóbb egységei, a fajok, népek és nemzetek egymás mellett és egymásból élnek és a különböző anyagi és szellemi szükségletek tekintetében egymást kiegészíteni tartoznak. A fajok, népek és nemzetek végeredményben emberekből állanak és az Ür Jézus azért jött a világra, hogy hirdesse a szeretetet s megmutassa az igaz utat és ezzel uz embereknek megkönnyítse az életet.« Isten országa földi szervezetének: az Egyháznak egyik leglényegesebb ismertetőjele az egység a tanításban, kormányzásban és istentiszteletben. Ezért mondja az Egyház imájában: »Isten a különböző nemzeteket neved megvallásában egyesítetted«; ezért írja Szent Pál apostoli körlevelében: »Igyekezzetek megtartani az eg\ etértést a béke kötelékével. Egy test és egy lélek, amikép hivatástok egy reménységre szól. Egy az Ür, egy a hit, egy a kereszténység (Ef. IV., 3—5.) ; ezért mondja Szent Ágoston az Oltáriszentségről: »Signum unitatis, vinculum caritatis — az egység jele, a szeretet köteléke.« Ennek az egyházi szervezetnek tökéletessége adta Kossuth Lajosnak azt a gondolatot, hogy a magyar földön lakó különböző népek számára az egyházihoz hasonló nemzeti közösségeket kell létrehozni, — amint ezt Mazzininek írta 1851-ben. * 2. Ha az emberek mindegyike független, önálló egyén is, mégsem elszigetelten magában áll, hanem természeténél fogva társas lény, amint ezt a ker. bölcselet Aristoteles alapján mindig tanította is. Szent Tamás ezt három ténnyel bizonyítja. Az ember ösztönei az állatnál fejletlenebbek, a létfenntartáshoz szükséges dolgokat magára hagyva nem tudja megszerezni, mások segítségére van utalva. Egyéni képességek tekintetében az emberek különböznek egymástól, a társas élet révén kölcsönösen kiegészítik egymást. Végül egyedül az ember rendelkezik a beszéd képességével, ami szintén a társas életre való rendeltségét bizonyítja. Az ember személyisége igazában a közösségben bontakozik ki. A földrajzi és faji egység alapján az ember lelki érintkezést is igényel; a hozzánk \aló hasonlóság érzése természetszerűleg társulásra indít; a sorsközösség tudata egyrészt együttérzést kelt, másrészt közös cselekvésre indít (szolidaritás). Akkor válunk igazán teljes emberré, ha cselekvésünk célja megegyezik a három alapvető közösség, a család, az állam, az Egyház céljával. Mindegyiklünknek megvan a maga helye az emberi közösségben, ezt a határozott munkakört mindenki javára kell betöltenünk. A nemzeti egység is ugyanezeken a tényezőkön alapszik. Kell a közös leszármazáson alapuló testi és lelki tulajdonságok összes2*