Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

50 A nevelés egységének különben sem az elfogulatlan gyermeki lélek vet akadékot, a gyermek természetes közvetlenséggel találja meg a kapcsolatot bármilyen sorsú és származású társával. A nehézségeket a környezetnek, a nevelőknek hatása, az emberi kevélységnek a serdüléskor csirázó hajlamai okozzák. A nevelők viszont bent élnek a társadalomban,, a nemzet közösségében, és öntudatlanul is annak általános hatása alatt állnak. Az egység kérdésében a következő tételeket állítjuk fel: 1. Az emberek egysége az Úristen gondolata. 2. Ezt a gondolatot az Űr nem kész valóságban teremtette, hanem az egység tényezőiben, megvalósulási lehetőségben, az emberi szabadakarattól függően. 8. Az egység útja a közös cél szolgálata, amely maradandóan csak erkölcsi alapon lehetséges. 4. Nem tudunk igazi egységet megvalósítani, a) ha nem teszünk különbséget egység és egyformaság között; b) ha nem vesszük figyelembe a meglevő szervezeteket a kisegítés elvének megfelelően. 5. A nevelés egységes szervezésében a fenti tételeket alapul kell vennünk. * 1. Akármelyik emberi közösséget nézzük, az egység teszi azt igazán megfelelő életkeretté. A legkisebb emberi közösségben: a családban közös minden érzés, közös minden gond, s csak akkor találunk békességet, ha az akarat valóban egységes. — A nemzeti közösségek

1 életében igazán látjuk, hogy az összetartó, egyakaratú wépek tudnak eredményt elérni. Szent Ágoston mondja: »Az állam nem egyéb, mint az emberek egyetértő sokasága.« — Ezenfelül ma minden vezető államférfiú, minden nagyhatalom arra is törekszik, hogy megvalósítsa a népek és nemzetek egységét; senkinek sem célja egyedül az értékromboló háború. Az élettér gondolata, a gazdasági együttműködés követelménye azonban csak ott tud megvalósulni, ahol megvan a lelkek közös akaratban megnyilvánuló egysége. Az egységre való törekvés az Úristen gondolata. Minden teremtett dolog annyiban létezik, amennyiben egy séges. Ha részekre nem bontható, ez világosan igaz; ha pedig összetett, akkor addig nincs léte, amig részei szanaszéjjel vannak. A tanítványok összefogása, az emberek egysége pedig az a kérés, amelyet az Úr Jézus legtöbbször említ főpapi imájában. (Jn. XVII.) Az emberi nem alapvető egységét XII. Pius j>ápa is hangsúlyozza a »Summi Pontificatus« körlevelében: »Egy az Isten és mindenek Atyja, ki mindenek fölött és mindeneken és mindnyájunkban (Ef. IV., 6.), és egy a természetben, amely az anyagi test és ja szellemi, halhatatlan lélek egységében áll; egy a mindenkihez kitűzött legközelebbi cél miatt, egy a jelen élet folyamán végzendő közös küldetés miatt, egy az ugyanazon földön való tartózkodás miatt, amelynek javaival a természeti jog következtében mindnyájan élhetnek, hogy táplálják magukat és fejlesszék az életet;