Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

41 tosságba torzult és a szelídség gyámoltalansággá korcsosult. Mennyi van ezek között, aki jó kereszténynek hiszi magát, pedig még embernek is rongy! Sziklának hivta meg őket Krisztus és ázott agyag, vagy valami békanyál lett belőlük. Az igazi ker. az Isten fegyverzetébe öltözött kemény férfijellem, mert az evangélium — így határozza meg Pál apostol — Istennek ereje mindenek üdvösségére. Ilyen ember, akár Ágnesnek hívják, akár Lőrinc szerpap, vagy VII. Gergely a neve, emberfölötti hatalmának tudatában száll szembe minden hatalommal, amely a lelkét, a hitét

; az elveit, a becsületét és tisztaságát követeli tőle. Inkább meghal, semhogy hízelgő szót mondjon akár egyházi, akár világi méltóságok tömjénezésére. Alázatos és engedelmes, de önérzetét senki kedvéért föl nem áldozza. Nem ismeri a mindenáron való békességet és örömmel vállalja a harcot, ha Krisztus kedvéért a lelkiismeret parancsára emberileg reménytelen küzdelembe kell is bocsátkoznia.« /I keresztény hősiesség, bátorság (a katekizmus nyelvén: lelki erősség) sarkalatos erény, azaz az okossággal, igazságossággal és mértékletességgel együtt az egész erkölcsi életnek alapja. Lényege szerint abban áll, hogy semmifeTe nehézség vagy üldözés, de még a halál sem tart vissza a jó mcgtevésétől. Aquinói Szent Tamás tanítása szerint a hősiesség elsősorban a halálfélelmet küzdi le, mégpedig a háború halálfélelmét. »A hősiesség következtében ugyanis az ember nem riad vissza halálfélelem miatt valami jó megtevésétől. Az a halálos veszedelem, amely betegségből vagy a tenger vihara miatt vagy a rablók támadása miatt keletkezik, nem abból származik közvetlenül, hogy valaki jóra törekszik. De a háború halál veszedelme közvetlenül valamilyen jó miatt éri az embert, amennyiben tudniillik védi a közjót az igazságos háborúban.« A háború alatt Szent Tamás nemcsak a közösség küzdelmét,, a szoros értelemben vett háborút érti, hanem az egyes ember küzdelmét is, amelyet az igaz ügy érdekében, meg kell vívnia életének kockáztatásával. Éppen ezért a vértanúk hősiessége a legnagyobb fokú, mivel a legfőbb jóért: az Úristenért viselik el a halált is. (I—II

ac qu. CXXIII., a. 5.) Ezen gondolatok alapján tudjuk igazán erénnyé tenni napjaink annyira fontos nemzetvédő magatartását. IIa már nem tudjuk elkerülni a jelen nehézségeket, legyen lelkünknek minél több haszna belőle, hiszen »tudjuk, hogy az Isten közremüködtet mindent azok javára, kik őt szeretik«. .(Hóm. VIII., 28.) — Emberi gyengeségünk természetszerűleg tiltakozik ezek ellen; az Ür Jézus is megborzadt a reáváró szenvedésektől az Olajfák hegyén. De az ő szava számunkra örökre útmutatás: »Atyám! ha el nem múlhatik e pohár a.nélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.« (Mt. XXVL, 42.) Az Úr akaratának kell felfognunk a mai idők minden nehézségét és szenvedését, amely életsorsunktól, a törvényes elöljáróinktól kijelölt helyen ér minket. Az elöljárók erkölcsi törvényeknek megfelelő parancsában a keresztény ember mindig mqglátta Isten akaratát is. Teljes kötelességteljesítés, ott akol vagyunk — ez a napjainkban a keresztény hősiesség igazi magatartása. És a mai totális