Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

36 gyermekek száma pedig még kevesebb; iskolai tapasztalat szerint alig éri el az 0- lo/o-ot. Galton szerint 1,000.000 ember között 824.000 a közepes szellemi tehetségű. A fennmaradó 176.000 embernek fele az átlag felett, másik fele ;az átlag alatt Van. Az átlag felettiek közt csak 250 akad, akiket mint rendkívüli tehetségeket, mint lángelméket lehet megjelölni. Ehhez még számításba kell vennünk azt is, hogy az eredményes munkához már az iskolában is a tehetségen kívül jellembeli tulajdonságok is szükségesek, így elsősorban a felelősségtudat és a munkában való SZÍVÓS kitartás. Sok igazság van az Edisonnak tulajdonított mondásban: Mi a lángelme? 1 o/

0 tehetség és 99°o verejtékes munka- Ha alkalmunk van beletekinteni az igazán nagyok munkájába, bámulatos teljesítményeik kulisszatitkaiba, mindig újra igazolva látjuk ezt az igazságot. Még jobban előtérbe kerülnek a jellembeli tulajdonságok az életben, a közösség szolgálatában. Ezért van az, hogy a tehetségvizsgálattal való kiválogatás sohasem lehet abszolút értékű, mert ez főleg az értelmességet nézi. Ujabban ugyan a jellembeli tulajdonságokat is bele akarják vonni a vizsgálatokba, de ez egyelőre nem sok eredménnyel kecsegtet. A tehetségkutatók is ezt állapítják meg. Boda István úgy látja, hogy a fennálló jellemkutatási módszerek csak halványan tudnak rávilágítani a jellem legmélyebb motívumaira, és Csorba Zoltán meg Schiller Pál szerint is az egyéni jellem megismerésének módozatai még nagyon kezdetlegesek. Természetesen iparkodnak a kiválasztási módszereket mindig jobban tökéletesíteni, lehet is értékes eredményeket remélnünk, de azért az új tehetségmentő próbálkozásoktól sem szabad csodákat várnunk. Hogy azonban kell valamit tenni, az nyilvánvaló. Németországban mostanában dolgozták fel azokat a statisztikai adatokát, amelyek megmutatják, hogy 1950-ben mennyire áll majd rendelkezésre a különböző értelmiségi pályákon a szükséges utánpótlás. Arra következtetnek, hogy pl. a tanítói, nevelői munkában legalább 5000 ember hiányzik majd, sőt ha a fejlődés a mostani ütemben folytatódik, 18.000 tanügyi munkás hiánya jelentkezik 1950-ben. Nálunk még nem közöltek hasonló statisztikai adatokat, de kétségtelen, hogy nemcsak a tanítás terén, hanem mérnökökben, orvosokban stb. is jelentős hiánnyal kell számolnunk, különösen ha a zsidótörvény hatását is figyelembe vesszük. Tehát itt van az utolsó óra, amikor keresni kell a megoldás útját; ha másként nem megy, az államhatalom beavatkozásával és nagy áldozatokkal is. Az eddigiekben az iskolai eredményeket tekintettük a tehetség jelzőinek. Kérdés azonban, hogy az élet igazolja-e ebben az iskolát? Eléggé elterjedt vélemény, hogy az életben az elégséges diákok sokszor jobban boldogulnak, és értékesebb szerepet töltenek be, mint a jelesek. A kérdés eldöntése nem könnyű, mert a statisztikai adatgyűjtés sok nehézséggel jár. Iskolánkba évről-évre visszatérnek találkozóra a 10, 20, 30 stb. évvel ezelőtt érettségizettek, ezeknek adatait próbáltam összehasonlítani iskolai eredményeikkel. Ha az ember átnézi néhány száz végzett diák elhelyezkedését, az lesz a benyomása, hogy a jelesek ugyan nem maradnak