Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

35 nünk lehet a jó eredmény megmaradását akkor is, ha sikerül a falusi gyermekek számát a gimnáziumban újra megnövelni. Ezt tűzte ki céljául az állam által kezdeményezett nagyarányú tehetségtámogató mozgalom. Ezután minden gimnáziumi tanulónak bizonyos összeget kell fizetnie (a rosszabb tanulónak többet) arra a célra, hogy a tehetséges parasztgyermekek ingyenes internátusi elhelyezését biztosítsák. Tehetségvizsgálatokat rendeznek az ösztöndíjasok kiválogatására, a vizsgáztató tanárok külön tanfolyamon nyerik a kiképzésüket. A támogatott falusi gyermekek száma évről-évre nő, és 8 év alatt eléri a kitűzött 4000-es számot. Ugyan még ezzel is csak az utóbbi évek csökkenését tudjuk ellensúlyozni, mert legalább is a mi intézetünkben 10 év alatt körülbelül akkora volt a/ e.-és a falusi gyermekek számában, mint ahány ösztöndíjas kerül hozzánk a tervezet szerint. A válogatás azonban talán az eddiginél is alaposabb, körültekintőbb lesz, és így* majd tényleg sikerül a legtehetségesebbeket kiemelni a parasztgyerekek közül. Ugyan komoly nehézség az is, hogy a tehetségeknek csak egy-két fajtá i » (matematikai, zenei tehetség) jelentkezik a 10—11 éves korban, a többi sokszor csak a serdülés után, vagy még később mutatkozik. 8 év alatt bontakozik ki ez a tehetségmentő mozgalom a maga teljességében. Az akkori adatoknak a mostaniakkal való összevetése mutatja majd meg tanulságosan, mennyire sikerült a szép télkitűzést az iskolában megvalósítani. Az élet pedig majd még később itél, de az ő ítélete lesz a döntő. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy eddig nagyon is sok tehetség kallódott el. Az igazán kiválóak legtöbbször megtalálták valamilyen formában a társadalmi felemelkedés útját, s különben sem szokott a tehetség feltűnően nagy számban mutatkozni, semmiféle társadalmi rétegben sem. A nagyméretű amerikai vizsgálódások is ezt igazolják. Az első világháborúban 1:7 millió katonát vetettek alá intelligencia vizsgálatnak, megállapították mindegyiknél az »értelmességi kort«. Ezen annak az átlagos, nor»IIAlis értelmcsségü gyermeknek életkorát értik,* akinek intelligenciája megegyezik a vizsgált egyénével. (Nem az ismeretek mennyiségét vizsgálják természetesen, hanem az értelmesség megnyilvánulásait. Magvar elemi iskolás gyermekeken végzett egy ilyen vizsgálat eredménye: a megvizsgált 342 gyermek közül 59°'o-nak értelnus-égi kora megegyezik tényleges életkorával, 21°o-nál 1—2 évvel nagyobb, 20<>/o-nál 1—2 évvel kisebb az értelmességi kor a valóságos életkornál. Az értelmességi kor növekedése 18—22 éves korban megáll.) Az l-7 millió amerikai katona átlagos »értelmességi kora < 14 év volt, s ennek a nagy tömegnek fele alig érte el a 12 éves, jól fejlett gyermek intelligenciáját. Csak 13o/o bizonyult tehetségesebbnek és csak 4—5°'o komoly tehetségnek. A vizsgált egyének nagy száma miatt az egész amerikai népesség értelmességéről is képet kapunk ezzel. IIa feltételezzük, hogy az amerikai katonaság arányosan oszlott el a különböző társadalmi osztályok közt, akkor a 4 5°o tehetségesnek a ány'ag nagvo'ib részét az érte'misJ-gi osztály számára kell lefoglalnunk, és így az alul levő társadalmi rétegekben még kisebb százalék a tehetséges. Az igazán nagytehetségű 2*