Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

21 erényekben, minők: a Mértékletesség, Hallgatagság, Rendszeretet, Munkásság, Őszinteség, Igazságszeretet, Lelkinyugalom, Alázatosság, Vallásosság stb. Csak egy helyet ragadtunk ki Széchenyi vallomásaiból annak igazolására, hogy ő a maga boldogságát a ljelki tökéletesedés, a bűnöktől és gyarlóságoktól való tisztulás útján kereste, saját szavai szerint: »A tökéletességhez való közeledés boldogít, mert az Istenhez való kisebb-nagyobb hasonlóságot foglalja magában« (Üdvlelde 37.). Fáradhatatlan öntevékenységgel ezt akarta magában kialakítani és bizonyára nem kis mértékben a saját lelki küzdelmeinek tapasztalati anyagára támaszkodott, midőn azt mondja: »A keresztény vallással azt a hitet js átvettük, hogy a halandó virtusai és esze által mind magasabbra emelheti magát az Istenség felé.« A nemzet az egyedek összesége, és ami áll az egyesiről, áll a nemzeti közösségről is. Midőn tehát Széchenyi nemzetének felemelését, boldogítását tűzte ki élete céljául, ugyanazt az utat választja, amelyet maga is megtett: a lelki tisztulás, nemesedós útját a boldogság felé. Ezzel az erkölcsi alapgondolattal lép a honi talajra, hogy reformmunkáját megkezdje és ebbeli programmját kifejtse. íme, halljuk őt magát: »Okoskodásom megállapított tényezője, hogy Magyarország mindenben nagy parlag. Magvarország nagy parlag! Ez azon horgony, melyhez kötöm elemzésem fonalát...«*) Ezen megállapításon: a nagy parlagon, a magyar kopárságon épül fel Széchenyi rendszere. A magyarság parlagi, a halhatatlan lélekhez méltatlan állapotban van. Ezért kell a változtatás, a reform és nem azért, mert a kor eszméi is iezt követelik. Az

1 első lépés tehát a szomorú magvar viszonyoknak egyszerű, elfogulatlan elismerésében áll. ; A második lépés, szintén magyar talajon, a parlagnak munka alá vételét célozza: »Ha valami felemelheti még e hazát önboldogságára, Ura örök dicsőségére, ez semmi egyéb nem lehet, mint Nemzetiség és Közértelmesség.« Tehát a magyar parlagot csak a Nemzetiség és Közértelmesség virágoztathatja fel. Ilog\ mit ért Széchenyi Nemzetiségen, az egészen világos. A nyugati műveltségű államférfiú a honi talajhoz mindig hű marad. Találóan nevezte őt ezért Kemény Zsigmond a »leghívebb magyarénak. Nemzetét nemcsak európai színvonalra akarja emelni, hanem egyben faji eredetiségében is megtartani és megnemesíteni. Találó hasonlattal nevezi a nemzetiséget másutt a »zománc«-nak, mely a fogat megóvja a romlástól és lehet-e az ő nemzeti reformját szebben és mélyrehatóbban jellemezni, mint saját szavaival: »Egy nemzetet az emberiség számára megtartani, eredeti fajiságában megőrizni, megnemesíteni és ekkép az emberiség feldicsőítésére elvezetni^ — ez volt az ő nemzeti programmja. Némi magyarázatra szorul a másik tényező, a Közértelmesség. Ez könnyen félreértésre adhat okot, bár Széchenyinél, amint látni fogjuk, egészen világos az értelme. A Közértelmesség, valamint a *) Ez és a következő idézetek Széchenyinek 1848 előtti müveiből: Hitel, Világ; stb. valók.