Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

20 2. Széchenyi, a keresztény-nemzeti államférfiú. Széchenyit az előzményekben mélyen hívő és praktikusan cselekvő kat. férfiúnak ismertük meg. De benne az ember elválaszthatatlan a politikustól és államférfiútól. Nyomban felvetődik tehát a kérdés: mély vallásos hite és világnézete kifejezésre jutott-e államférfiúi tevékenységében is, másszóval: jutott-e ennek szerep nemzeti reformmunkájában és ebbeli programmjának minő elemeit, eszméit merítette belőle? Előre kell bocsátanunk: legújabb történetírásunké, nevezetesen Iványi-Grűnwald Béla (a Hitel 1930. évi jubiláris kiadása) és főleg Szekfű Gyula (Három Nemzedék) történetíróinké az érdem, hogy nyomatékkal rámutattak Széchenyi politikai gondolkodásának keresztény és közelebbről katolikus jellegére. Ők tisztították meg Széchenyinek államférfiúi alakját a rákent liberális máztól és mutatták be igazi mivoltában. Széchenyi nemzeti politikájának alajpgondolatát röviden úgy szokták jellemezni, hogy ő Kossuthtal ellentétben az anyagi jólét, a gazdasági megerősödés útján akarta nemzetét a szabadsághoz és függetlenséghez elvezetni. De ez a közkeletű formula Széchenyi politikájának lényegéről nem mond semmit, sőt ezt elsikkasztja. A-z ő politikai ellenfelei fogalmazták meg így politikájának alapgondolatát, nevezetesen Kossuth, de nem önmagához, hanem Wesselényihez való viszonyában. Ezzel szemben az igazság ez: Széchenyi az igazi keresztény-nemzeti államférfiú, programmja az ő keresztény és nemzeti lelki konstituciójának, lényének szülötte, mert reformját nem elvont eszmék, divatos jelszavak, minők: demokrácia, egyenlőség, testvériség, szabadság stb. formuláira szabta, hanem saját keresztény hitéből, világnézetéből merítette és a valóságra, vagyis a magyar nemzeti jellemre és a hazai állapotokra alkalmazta. A nemzeti felemelkedés útja nála a jkéresztény erkölcsi tökéletesedés útja és ha választott ehhez mintát és indító motívumokat, ezeket csak a saját erkölcsi fejlődéséből és lielki küzdelmeiből vette. Naplójának minden sora arról beszél, hogy lelkiélete a haza sorsával feloldhatatlan kapcsolatban van. Hogy ezt mélyebben átérthessük, lelki fejlődésébe kell még egyszer futólagos bepillantást tennünk. Naplójának tanúsága szerint Széchenyi egész életén át a lmjaga lelki tökéletesítésén dolgozott. Tette pedig ezt részint azon kegyelmi eszközökkel, melyeket katolikus vallása nyújtott neki, részint fáradhatatlan önfegyelmezéssel. Ki hinné pl. azt, hogy mialatt a ledér bécsi környezetben még a könnyelmű világfi és huszárkapitány világias életét éli, addig a magány csendjében »zarándoki komolysággal« lapokat ir tele erkölcsi és vallásbölcseleti elmélkedésekkel, tűnődik a lélek halhatatlanságán és a másvilági életen, majd ezzel be nem érve, Franklin mintájára vonalzott tabellákat készít magának, amelyekbe a saját erkölcsi magaviseletét napról-napra, hétről-hétre minden egyes erény rovatába bejegyzi és az eredményt a hónap végén összegezi. .Tükörként tartja így maga elé, előre haladt vt\gy hátramaradt-e az