Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

17 propter formám gyakorlom, a lelkiatya nem adta meg a feloldozást, amint ezt előreláttam. — Ha az ostya valóban Isten, akkor az ember életében csak nagyritkán méltó arra, hogy magához vegye ... ilyen nagy titokkal nem űzhetek tréfát... Még sokáig a templomban maradtam, aztán nyugodt lélekkel haza mentem.« A »rendkívül becsületes pap« oktatásokat is ad neki, nevezetesen »nagyon okosan < beszél a házasságról és mindenképen rá akarja beszélni erre, amin ő utólag sokat gondolkodik. — E vallomások Széchenyinek forrongó éveiből valók, amikor vallásos hitében es életében nem jutott el még érett férfikorának tisztult magaslatára. De ha ezek egyrészt rávilágítanák bizonyos zavarra és ellenmondásra az ő lelkiállapotában, másrészt nagyon jellemzők is lelkületének egyenességére és becsületességére. ! eljegyzéseiben megörökíti gyóntató lelkiatyáit is. Mialatt pl. a lóversenyek, Kaszinó stb. ügyében már lázas tevékenységet fejt ki, nem mulasztja el Cenken a jó páter Flóriánt is felkeresni, hogy neki bűneit meggyónja. A negyvenes évek végén Budán a krisztinavárosi plébános, Maitsch, volt az ő, valamint családjának is lelkiatyja. De aki közel egy évtizeden át szívéhez legközelebb állt, az Albach Szaniszló volt, a Szent Ferenc-rendnek akkori büszkesége, a híres pesti szónok. A németül értő közönség, polgárság és arisztokrácia egyaránt, tömegesen tódult ennek az ékesszavú, divatos szónoknak beszédeihez. Széchenyi sem mulasztott el egyet sem, címjegyzéküket a Napló alapján akár össze is lehetne állítani. Elragadtatásában fel is keresi a szónokot cellájában, bemutatkozik neki és s/íves fogadásra talál. Ettől fogva szorgalmas látogatója, házában pedig ünnepszámba ment, ha az ünnepelt férfiút vendégei közt asztalánál fogadhatta. Feltárja előtte szívét és válságos pillanataiban tanácsát kéri. Ks ez nemcsak lelki küzdelmeiben támogatja Széchenyit, hanem nemzeti reformtörekvéseiben is, biztosítván őt arrólhogy »aranykalászokat fog teremni a mag, amelyet most elhint. \ égre ember válik a magyarból, és ő ezt az eredményt szíve vérével vásárolná meg«. Sőt Széchenyi szíve legféltettebb titkába is beavatja őt: aikkori rajongó, reménytelen szerelmébe. És ez nemcsak lelki vigasszal látja el őt, hanem mint jó emberismerő, azonnal felismeri ebben a szerelemben azt a kincsesbányát, mely a közügy, a haza javára fog majd bőségesen kamatozni. De, sajnos, minden mulandó itt a, földön: ennek a meghitt viszonynak is vége lett. A 48-as eszmék ezt a nemesen, de nagyon felvilágosultan gondolkozó és érző szerzetest is elragadták és felettes hatósága felsőbb nyomásra szükségesnek látta őt Pestről Pozsonyba áthelyezni. Széchenyi az ártatlanul üldözöttet védelmébe veszi, de szívében elhidegül iránta. Széchenyi vallása egyéb parancsainak is lelkiismeretesen eleget tett. így pl. ok nélkül sohasem mulasztja el vasár- és ünnepnapon a szentmisét. »Vasárnap lévén, — írja keleti útján egyik görög városban — nem volt szabad az itt lakó katolikusokat megbotránkoztatnunk. De különben sem mulasztottam volna el a templomot: mert habár nem kötöm magamat okvetetlenül a helyhez, hogy Isten irgalmasságához folyamodhassak, mégis vajmi jól esik