Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1941

18 az (embernek a saját megszokott vallási szertartásai közt mozognia, ha hosszabb idő óta nem juthatott saját hitvallása templomába.« A házasélet később nem csökkentette, sőt fokozta vallásos buzgóságát: nejével és gyermekeivel együtt jár misére, prédikációra és gyónásra, amint Naplójában ennek szakadatlan nyomaival találkozunk. Panaszkodik nem egyszer, hogy sürgős politikai teendői miatt még megszokott ájtatosságainak elvégzésére sem marad ideje. Széchenyi vallásossága gyakorlati kihatásában a legnemesebb értelemben erkölcsi irányú volt. Belőle fakad nemcsak külső vallásos élete, hanem egész emberi tevékenysége. Célja: önmagát és nemzetét jobbá, erkölcsösebbé tenni. Minden egyéb csak eszköz neki ezen cél szolgálatában, amint államférfiúi tevékenységének rajzában részletesen látni fogjuk. És ebbeli törekvésében összhangba tudja hozni az anyagi és szellemi, a reális és ideális szempontokat. A földi életet az anyagnak és szellemnek nagy ellentétessége hatja át. Ezen ellentéten fordul meg a világnézetek nagy különbözősége. Az anyagelvű, materiális lelkek kizárólag e földi talajban gyökereznek, a földi, anyagi javakhoz tapadnak és a szellemiek, az örökkévalók iránt teljesen közönbösek. Az ideális, vallásos lelkek viszont könnyen egy másik szélsőségbe eshetnek: őket tudniillik sokszor az a veszély fenyegeti, hogy az örökkévalók felé irányzott tekintetük elsiklik a földiek fölött, mialatt a föld kiesúszik lábuk alól. Széchenyi ezen ellentéteket harmonikusan egyenlítette ki magában. Vallásos lelkülete nem volt akadálya földi tettvágyának, nem bénította meg emberi tevékenységét. Vallásossága nem fordult el a (világtól és legkevésbbé sem tompította el érzékét a földi értékek iránt. Ő értékeknek tartotta az anyagi és szellemi javakat, nem önmagukban, hanem vallásos világnézetének megfelelőleg mint magasabb erkölcsi céloknak eszközeit. Államférfiaink között egy sem volt, aki a földi értékeket oly bölcsen és eredményesen tudta volt nemzetnevelő munkájába befogni, mint ő. De vallásossága nemcsak földi tettvágyát táplálta, hanem szociális érzékét is. Ő vallásosan szerette Istent mindenekfelett és szociálisan felebarátjait, mint önönmagát. Midőn az alkotmány sáncain kívül álló népnek emberi jogaiért, anyagi jobblétéért eíkraszállt, vallásossága sugallta és nem korának divatos politikai jelszavai. A jogtalanok és szűkölködők szociális reményeiben és törekvéseiben isteni gondolatokat látott. Akart egy jobb világot és benne több igazságot és boldogságot. Meg volt győződve arról, hogy egyeseket épúgy, mint nemzeteket erkölcsi kultúrára képesebbé tesz a jólét, mint a keserves nélkülözés. És midőn az anyagi jólétért és szociális haladásért küzdött és ennek a nemzet életében hiányos feltételeit megteremteni igyekezett, tulajdonképen a szellemi és erkölcsi haladás ügyét szolgálta. A szentek az életszentség művészei: olyanok, mint a többi művész, ki ecsettel vagy vésővel, ki meg tollal vag}

7 hangszerrel a kezében. A szentek az Isten- és emberszeretet művészetébén remekelnek. Amint a latin közmondás szerint »poéta non fit, sed nascitur« — a költő nem lesz azzá, hanem annak születik, azonkép