Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1940
il lőle viz. Az oxigénnek —118 8° C, a héliumnak —267 8° C a kritikus hőmérséklete, azért ezeket előzőleg alaposan le kell hűteni, hogy nyomással cseppfolyósítani lehessen őket. Azt mondottuk, hogy a cseppfolyós testben a kohézió már össze tudja tartani a molekulákat. Ez azonban nincs teljesen így. A gázok tárgyalásánál láttuk, hogy pl. a 100°-os gázban nem minden molekulának egyforma a sebessége, hanem a legkisebb értéktől kezdve igen nagy értékekig, mindenféle sebességek előfordulnak, és csak a sebességek átlagos értéke felel meg a 100° C-nak. Ugyanígy van a folyadékoknál is. A 20°-os vízben a lassúbb mozgású molekulák mellett vannak olyanok is, amelyeket nagy sebességük miatt már nem tud visszatartani a kohéziós erő, hanem kirepülnek a vízből a gőztérbe. Ez a párolgás, amely természetesen annál erőteljesebb lesz, minél magasabb a "hőmérséklet. Ha a 20°-os viz zárt edényben van, a kirepülő vizgőzmolekula csak a viz fölötti zárt térben tud elhelyezkedni. Az itt röpködő molekulák közül persze egyik-másik újra visszarepül a vizbe, ahol megint a kohéziós erő hatása a'á kerül. Ilye a visszarepülő molekula természetesen annál több lesz v minél több molekula van már a gőztérben. Ha tehát a párolgás már elég hosszú ideig tartott, egyszer csak ]>eáll az egyensúlyi állapot, amikor már annyi molekula repül vissza a vizbe, mint amennyi elpárolgott. Ezután már nem tud növekedni a gőztérben levő molekulák száma, ezért azt mondjuk, hogy a tér már telítve van gőzzel; a gőznek is telített gőz a neve. A telített gőz nyomása a tenzio, amely természetesen a hőmérséklettől függ. Ha egy folyadék tenziója már olyan nagy, mint az egész külső nyomás, akko~ a gőzzé való átalakulás a folyadék belsejében is megkezdődik. Ez a forrás. 7) A párolgáshoz bizonyos szempontból rokon tünemény az oldás. \ együnk pl. egy kocka cukrot. Ez szilárd test^ mert a kohéziós erő a molekuláit mereven összetartja. IIa a cukrot vizbe tesszük, a molekulák kezdenek leválni a cukorról, a cukor feloldódik. Ilyenkor nem a hőmo/gás szakítja el a molekulát, mint a párolgásnál, hanem a vizmolekulák vonzó hatása, ahol megint elektromos természetű erőkről van szó. Az oldatot lehet jellemezni a mcíltörttel. Ha pl. 2 mol mennyiségű cukrot oldunk fel 20 mol mennyiségű oldatban, akkor a cukor moltörtje = IIa kevés a feloldott anyag (hig oldat), akkor az oldószer (viz) móljainak száma mellett elhanyagol') Pl. 20'C'nil a vízgőz tenziója 17*5 mm magas higanyoszlop nyomásával egyenlő, 100° C-nál 760 mm. Ezért ha 760 mm = 1 atmoszféra a külső nyomás, a víz 100° Cnál forrásba jön. 2
