Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

57 fáradság«.';) Megoldás tehát az

} hogy a hazafias kötelességek rendszeres oktatása a vallástan keretébe tartozik, ezen kívül csak alkalomszerűen (ünnepélyek, nagyobb események, az iskola v. osztály életében adódó esetek kapcsán). Ezt hangoztatja a budapesti piarista gimn. évkönyve is (53. 1.): »A nevelésnek hogy célját elérje, állandó és megszakítatlan folyamatnak kell lennie; tehát csak úgy valósítható meg, ha sem egyes tanárok munkájához, sem egyes tárgyak tanításához nem kötjük hozzá. Minden órán és minden osztályban lépten-nyomon felmerülhetnek tárgyak és alkalmak, melyek szinte sürgetik a nevelő mozzanatok kiemelése céljából való kiaknázásukat. Ezért tartjuk nagyfontosságúnak és különlegesen nevelő hatásúnak a sem órához, sem tárgyhoz nem rögzített rövid megbeszéléseket, melyek minden esetben az osztály életéből adódó konkrét esethez fűződnek és spontán jellegükkel megfogják a tanuló lelkét.« Az élmények állandó forrásai a hazafias ünnepélyek, ha megrendezésükkel megmozgatják az egész közösséget és igazi érzéseket közvetítenek. Az alkalomszerű élményekre módszeres elvet alig lehet adni. Az egyéni átélés elevensége nélkül azonban a buzdítás alig több retorikai gyakorlatnál.

7) b) Már fentebb rámutattunk, hogy a mai nemzetismereti oktatás a középiskolai tanításban alig talált helyet. Ezt a hiányt azonban pótolva látjuk az ifjúsági egyesületek működésével. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nemzetismeretet közlő tárgyak (irodalom, történelem, föld- és néprajz) eleven oktatása a nemzeti hagyományt közvetíti. Ez a nemzeti hagyomány pedig foglalata a mult értékeinek, a nagy magyar írók és gondolkodók szellemi kincseinek. Ha ehhez hozzá tudjuk tenni népi műveltségünket (amely tulajdonképen csak más formája nemzeti hagyományainknak), akkor válunk gondolkodásunkban és érzésünkben igazán magyarrá. Az eredmény nem annyira az anyagnak, mint inkább a módszernek kérdése: ha szeretettel tudom forgatni a nyelv formátlanságában jelentkező régi írásainkat, ha azokat a nemzeti mult ma is eleven részeinek nézem, már belekapcsolódtam a nemzeti hagyományba. c) A leventeképzés anyagának harmadik csoportjából (testnevelés, egészségvédelem és egészségápolás, katonai e'őképzés, légvédelmi oktatás és kiképzés) csak a két utóbbinál merülnek fel sürgetőbb kérések az alaposabb munka érdekében. Nem lehet célunk, hogy ezekben a szakkérdésekben állást foglaljunk, csupán a felmerülő túlzásokkal kapcsolatban hivatkozunk v. Berkó J. soraira: > Kockázatos állítás, hogy a korszerű háborúban csakis a tökéletesen kiképzett katona fogja megállni helyét. Lehetséges, hogy ez talán más népekre mondható, bár a világháború azoknál is az ellenkezőjét bizonyította be. A magyar katonát nem Véltem, hogy 6 ) Magyar Cserkészvezetők Könyve. I. k. 75. 1. 7 A tanításhoz szorosan kapcsolódó, élményszerű erkölcsi oktatásnak szép példáját találjuk: Tóth P. László: Fogalmazásórák — vallásos nevelés (Katolikus Nevelés, 1910. ápr.) c. cikkében.