Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

53 mindenütt elmaradt. Az u. n. 3. testnevelési órán azonban katonai felügyelet mellett általában komoly munka folyt. A jelenlegi Tantervvel és Utasításokkal kapcsolatosan Bély M. idézett cikke kifogásolja, hogy ezek teljesen mellőzték a katonai előképzés anyagát, s ezért volt szükség arra, »hogy a gimnáziumi tanulók katonai előképzését más alapon biztosítsák«. Ez egyrészt nem állja meg helyét, mert az Általános Utasítások különleges nyomatékkal beszélnek a honvédelem gondolatának fontosságáról (48—49. 1.) és a honvédelem teljesítéséhez szükséges készségek fejlesztéséről (60—61.). Másrészt pedig figyelembe kell vennünk, hogy ezek a hivatalos rendelkezések még a trianoni katonai korlátozások idején jelentek meg. Készítésükkor kidolgozták a katonai előképzés anyagát, de ez akkor még hivatalosan nem jelenhetett meg. Az 1939/40. iskolaév katonai előképzése a honvédelmi törvény leventeképzésre vonatkozó rendelkezései alapján indult meg, eredményeiről még nem lehet összefoglaló képet nyújtani. d) A jelen törekvéseinek legmegfelelőbb ismertetői az ifjúsági egyesületek. Mindig megújul az a vád, hogy a középiskola nem készít elő az életre. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy az oktatási anyagot képező általános műveltség természetszerűen a múlt értékes eredményeinek foglalata. Ez pedig okvetlenül szükséges a jelen megértéséhez. »A tudományos fogalmak fejlődésének érzékeltetése megkönnyíti a fogalmak megértését a szellemi tudományokban és a természettudományokban egyaránt. Társadalmi irányzatok, a művelődés alkotásai, erkölcsi törvények, jogrendszerek, egészségügyi szabályok és technikai alkotások úgy válnak a középiskolai tanuló előtt természetszerűen érthetőkké, ha történeti multjukban fogja fel őket.« (Általános Utasítások 9. 1.) És ha nem is szabad a multat és jelent szembe állítva csak az előbbivel törődni, gyakorlatilag — a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt — az oktatás rendszerességének és alaposságának megőrzése miatt alig van mód arra, hogy a jelen törekvések is részletes tárgyalásra kerüljenek. Viszont az ifjúsági egyesületek munkájának elevenségét úg\ lehet legkönnyebben biztosítani, ha a tanulók érdeklődését valóban lekötő mai kérdések kerülnek szóba. Többfelé hangzott el panasz az utóbbi időben a tisztán irodalmi jellegű önképzőkör sorvadása miatt. IIa azonban az 1938—39. iskolai é\ középiskolai évkönyveit lapozzuk, nagyon so"k helyen találunk új, eleven kezdeményezéseket. Tanulságos figyelni az intézeti önképzőkör munkáját is ebből a szempontból: sók új kérdés nyer megvilágítást az üléseken. A veszprémi piarista gimn. beszámolója például egész részletes programmadás: »Tavaly azt tűztük ki magunk elé, hogy ismerjük meg nemzetnevelő nagyjainknak, Zrin\ inek, Széchenyinek, Deáknak és a többieknek a szellemi hagvatékát. Amikor láttuk, hogy milyen élet rejlik az ő tanításukban és az ő szavuk ma is erőforrásunk és útbaigazítónk lehet, akkor természetesen következett az első lépés után a második: a mult hagyományai alapján ismerkedjünk meg a mai magvar élet nagy kérdéseivel. Mert bizonyos az, hogy Széchenyi ma talán még inkább nagy Parlagnak látná ezt a földet, amely tele van a be nem váltott