Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

52 A mai élet kérdéseinek rendszeres tárgyalását jelenleg az ifjú' sági egyesületek munkájában találjuk meg, ott szólhatunk róla. c) A testnevelés munkája egészen Icözismert, részletezést nem kiván. A katonai előképzés történetének részletes és gondos összefoglalását találjuk meg Bély Miklós cikkében: A gimnáziumi tanulók katonai előképzésének múltja. (Testnevelés. 1940. márc.) A régebbi korok törekvéseit most figyelmen kívül hagyva azt látjuk, hogy 1872-ben a kultusz- és a honvédelmi miniszter együttesen »a tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlatáról« törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Minden 15 éves kort betöltött s 20 éves kort meg nem haladt tanuló köteles hetenként legalább 2 órán át »gyalogsági-, test- és fegyvergyakorlatokon s a céllövésen« résztvenni a honvédség köréből kirendelt oktatók vezetésével. A képviselőház tanügyi bizottsága azonban ezt a katonai előképzést nem külön törvényben, hanem a középiskolai törvényjavaslatban kívánta szabályozni. — 1881. őszén Trefort Ágoston benyújtotta »a gymnasiumi és reáb'skolai oktatásról« szóló törvényjavaslatot s ennek 29. §-a szerint a testgyakorlat keretében végezni kell katonai gyakorlatokat is. — A törvényjavaslatba ez a pont nem került bele, azonban az ekkor kiadott középiskolai Tanterv a testgyakorlás keretében előírja a következőket: »I—IV. osztály. Katonai rendgyakorlatok a m. kir. honvédségi „Gyakorlati Szabályzat" szerint: sorfelállítás, igazodás, fedezés, fordulatok helyben és járás közben, rendekbe- és kettősrendekbe-fejlődés, kanyarodás. — V—VIII. osztály: A katonai rendgyakorlatokból a szakasz felállítása és egyszerű mozdulatai, gyors lépés és futás közben is, gyakorlandók.« Az Utasítások pedig hangsúlyozzák a Gyakorlati szabályzat pontos megtartását, azonkívül előírják, hogy ezeket a rendgyakorlatokat »többnyire a szabadgyakorlatokkal egybekapcsoltan és csak ritkán önállóan« végezzék. Fegyvergyakorlatokról és céllövésről nincs szó a tantervben, de a középiskolák életében nem egyszer találkoztunk szigorú értelemben vett katonai kiképzéssel. Az erdélyi róm. kat. státus 10 főgimnáziumában rendszeres katonai előképzés folyt az 1900-as években. Főleg Szemere Miklós buzgólkodására 1902-től kezdve az ifjúság céllövő kiképzése és céllövő versenyeken való részvétele egyre általánosabb lesz. — 1907-ben elrendelik a játékdélutánok tartását elsősorban katonai előképzés céljaira, de ezt a rendelkezést nem mindenütt hajtják végre. A tanári közvélemény nem egyszer idegenkedve fogadta az iskolai katonai kiképzés tervét. Ennek oka egyrészt az volt, hogy általánosan emlegették a francia tapasztalatokat. Az 1883-ban felállított francia iskolai zászlóaljak munkájáról pedig mint kudarcba fulladt kísérletezésről beszéltek. Azonkívül egyes iskolákban megtörtént, hogy a szak-tornatanítók helyét is altisztek foglalták el. »Ezek az altiszt-tornatanítók a tanári elismertetésnek igen sokat ártottak.« (Bély M. id. cikk.) A világháború után 1928-ban rendelik el a 3. testnevelési óra és a játékdélutánok megtartását a katonai előképzés céljaira. A játékdélutánok megtartása sok nehézségbe ütközött, később majdnem