Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

50 nyeinek megfelelő életvonalra s egy új magyar fajképnek, a teremtő és termelő munkára, valamint az ellenség elleni harcra egyformán felkészült magyar férfinek a kialakítására.« (Levente. 1940. jan.) Ebből következik, hogy a leventeképzés célját és anyagát a következőkben határozhatjuk meg: a) valláserkölcsi, hazafias, katonás nevelés; b) nemzetismereti oktatás; c) testnevelés, egészségápolás és egészségvédelem, katonai előképzés, légvédelmi oktatás és kiképzés; d) ifjúsági egyesületek működése. Mindezt — ha nem is szervezett rendszerességben — többékevésbbé minden iskolában megtaláljuk. Ezért igaz az alapvető tétel, hogy a magy ar középiskola a törvényben megjelölt hármas feladata: a valláserkölcsi nevelés, a magyar nemzeti művelődésszellemének megfelelő oktatás és a felsőbb tanulmányokra való előkészítés keretében leventeképzést is végez. II. Az iskola munkáját a következő alapelvek irányíthatják: 1. Minden nevelés több tényező együttműködésén alapszik. Az együttműködésnek pedig alapelve a kisegítés, azaz a meglevő keretek erősítése, nem pedig megsemmisítése. Mivel a magyar iskola hazafias szelleméhez nem fér kétség, elsősorban a meglevő tényezők továbbfejlesztésére kell törekednünk, mielőtt új tényezők szervezésére gondolnánk. Ezért elsősorban azt vizsgáljuk, hogy mit tett eddig az iskola. 2. Újításra akkor van szükség, ha tényleges hiányt pótol. Mivel a magyar nemzeti gondolkodás és cselekvés neveléséről van szó, nem külföldi minták, hanem saját nemzeti életünk és nevelésünk figyelése alapján kell felvetnünk a kérdést, hogy mit mulasztott az iskola. 3. Minden nevelési törekvés végeredményben azon fordul meg, hogy mennyit tudnak a nevelők belőle megvalósítani. Éppen ezért alapvető kérdés, hogy kik végezzék a nemzetnevelést. 1. Tárgyalásunkban most sorra vesszük a leventeképzés jelzett anyaga szerint az iskola munkáját: a) A nemzetnevelést az újabb rendelkezések nyomatékosan hangsúlyozzák. Amíg a középiskoláról szóló 1883: XXX. t.-c. célkitűzésűi csak »az általános műveltséghez való juttatást és a felsőbb tudományos képzésre való előkészítést« említi, az 1934: XL t.-c. a magyar középiskola feladatául első helyen irja: »A tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje.« Ha az 1927-ben megjelent Általános Utasításokat nézzük, csak az általános módszertani elvek között akadunk nevelést sürgető előírásokra; az 1939-es Általános Utasítások viszont külön fejezetben (II. Nevelés) 35 lapot szentelnek ennek a kérdésnek, s ebben a legnagyobb rész épp a nemzetnevelésről szól. A nevelés elhanyagolásának vádja tehát a mai középiskolát alig érheti, inkább azt mondhatjuk, hogy szinte erején felül való feladatokra is akar vállalkozni.