Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

43 zömbösítenek. Az atommag tömege sokkal nagyobb, mint az elektronoké, ezért a Föld vonzóereje is jobban hat rája. A Föld atomokból álló rétegeiben emiatt a pozitiv elektromosság kissé közelebb húzódik a Föld középpontjához, mint a negativ. Amikor a Föld forog a tengelye körül, a negativ elektromosság nagyobb sugárral, s így nagyobb sebességgel kering, mint a pozitiv, ezért a mozgásából keletkezett áram mágneses ereje is felülmúlja a pozitiv áram mágnességét. E/. a többlet adja a Föld mágneses terét. Természetesen ez csak egy érdekes gondolat, amely messze van attól, hogy biztos elméletté legyen. A Föld mágnessége azonban nem marad mindig ugyanaz. Erőssége, iránya (a mágnestű irány a) állandóan változik. Változásában napos, éves, 11 éves, sőt évszázados szabályosságot is meg lehet állapítani. Ezeknek a változásoknak a magyarázatára Birkcland és Schuster az ionrétegeket használták fel. Ezekben a rétegekben sok a szabad ion és elektron, azért úgy viselkednek, mint valami vezető test. Vezetőképességük természetesen meg sem közelíti a fémekét, hanem csak a száraz talaj, vagy édes viz vezetőképességét éri el. Ezek a vezetőrétegek azonban a Föld állandó mágneses terében vannak, sőt abban mozognak fel- és felefé. Ezt a mozgásukat okozhatja a légkörnek az árapállyal járó emelkedése és süllyedése, vagy esetleg az ionizáló sugarak erőségének változása. Ha azonban mágneses térben vezető mozog, akkor áram indukálódik benne. Tehát a felső légkör ionrétegeiben is indukálódik gyengébb és erősebb áram, amely a maga mágneses hatásával a l'öld mágnességét módosítja. Hogy napi és évi szakaszosság mutatkozik a Föld mágnességében, az érthető abból, hogy az ionoszférát részben a Nap sugárzása okozza, már pedig Föld helyzete naponként és évenként szakaszosan változik a N.iphoz képest. A 11 éves szakaszosság nyilván a Napfoltok 11 éves szakaszosságával függ össze. A Nap elektronsugárzása főként a napfoltok vidékéről jön. IIa tehát a Napfoltok száma, nagysága 11 évenként ismétlődő szakasosságot mutat, akkor ugyanezt várhatjuk az ionréteg viselkedésében is, meg az ezzel összefüggő földi mágneses tér megnyilvánulásában is. Az ionrétegekben keletkezett áramok a fizika törvényei szerint indukáló hatást tudnak kifejteni a közelükben levő vezetőkön, tehát a földben is. Az így keletkezett áramok valószínűleg 200— 300 km mélyen húzódnak a Föld belsejében, de azért mágneses határukkal hozzájárulhatnak a Föld mágnességének megváltozásához. Mivel azonban a Föld felszínéhez közel is vannak jó vezető részletek, — ércerek, nedves földrétegek — itt is felléphetnek indukált áramok, amelyeket néha ki is lehet mutatni. A század eleje óta kutatják rendszeresebben a Föld felszinéhez közel haladó földáramok jelentkezését. Nemcsak az előbb említett indukált áramok játszanak itt szerepet, hanem pl. a csapadékkal a földbe vitt elektromosság is. Láttuk, hogy eso főleg negativ elektromosságot visz a földbe, és így az esőnek kitett területeken más lesz az elektromosság eloszlása meg a feszültsége, mint a szárazon maradt területeken. A feszültségkülönbség azután ára-