Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
40 azzal, hogy esetleg csak a villámhárító felső végpontján átmenő sik pontjaiból indul ki a villám végleges lecsapása. Ezen az alapon könnyű néhány egyszerű szabályt megadni a villámhárítók elhelyezésére. Ha több villámhárító rúd van a tetőn, akkor bármelyik két szomszédos rúd végpontját gondolatban összekötjük, e távolságot megfelezzük, és a felezési pontból mint középpontból a fél távolsággal lefelé megrajzoljuk azt a félkört, amelyik mindkét rudat érinti. Ha a ház közbeeső részei a félkörön alul vannak, akkor a villám előbb találja a villámhárító rudakat, mint a ház bármelyik pontját, tehát a ház védve van. Ha csak egyetlen villámhárító rúd van, akkor a felső végpontján át vízszintes sikot fektetünk, és e sikban felveszünk egy pontot, amelynek távolsága a villámhárító csúcsától megegyezik a villámhárító magasságával. 1 8) E pontból körivet rajzolunk a villámhárító magasságával, mint sugárral. A köriv a villámhárító csúcsánál kezdődik, és lefelé megy egész addig, amig a föld felszínét nem érinti. Ha ezt a körivet a villámhárító, mint tengely körül körbe forgatjuk, megkapjuk azt a kúphoz hasonló térrészt, amelyet a villámhárító megvéd. Ha a ház minden része e téren belül van, akkor a lecsapó villám előbb éri a villámhárítót — vagy esetleg a földet —, mint a házat, ez tehát védve lesz. A villámhárító rúdja helyett a háztető felett húzódó drótvezetéket is használhatjuk. Ilyenkor a vezeték valamelyik pontját használjuk a villámhárító csúcsa helyett, ha az előbb elmondott szerkesztéssel akarjuk megkeresni a megvédett terület határát. Schwaiger modellkísérletekkel is iparkodott igazolni elgondo* lásainak helyességét. Sik fémlapot helyezett el vízszintesen (föld), amelyből csúcsos fémpálcika nyúlt felfelé (villámhárító). Felülről egy másik csúcsos vezető nyúlott lefelé, amelyik a villám fejét helyettesítette. Ha elegendő nagy a feszültségkülönbség, szikrák csapnak át a felső csúcsból, a fémlap vag} 7 a belőle kinyúló pálca felé. A villámot képviselő elektródot oly magasságban helyezte el, hogy a szikrák egyforma gyakorisággal ugorjanak a fémlapba és a pálcába. A fémlapon sok kis nvilás van, amelyeken keresztül fémpálcákat lehet felfelé tolni, kisebb-nagyobb magasságra. A villámhárító körül elhelyezett pálcák magasságát először úgy szabályozta Schwaiger, hogy egvforma gvakorisággal csapjanak be a szikrák a villámhárítóba és e kis pálcákba. Utána azután a kis segédpálcákat valamivel lejjebb húzta, hogy már ne érje őket a villamos szikra. Ekkor a segédpálcák felső végpontjai a villámhárító védőterének határán lesznek. Az így kísérletileg kapott védett terület alakja teljesen megegyezett azzal, amit a fentebbi meggondolás mutatott. Az elmondottak figyelembevételével könnyű kiszámítani, hogyan kell elhelyezni a villámhárítókat, hogy a ház védve legyen. Schwaiger oly egyemeletes házat választ mintának, amelynek hoszszusága 20 m, szélessége 14 m, magassága a tetőgerincig 16 m, a 1 8) A villámhárító magasságát a föld felszínétől számítjuk. Ha a föld felszíne rossz vezető, akkor a földben húzódó talajvíz szintjétől kell a magasságot számítani.
