Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

41 tető hajlásszöge 45°, a tető lejtőjének hossza a gerinctől az ereszig 10 m. lia a tetőgerinc közepén csak egyetlen rudat állítanánk fel, ennek 27.5 m magasnak kellene lennie, hogy a ház védve legyen. Ha a gerinc mindegyik végpontjára állítunk egy-egy rudat, ezeknek 11.2 m magasnak kellene lenniök. Ha a gerinc mentén szaporítjuk a rudak számát, az semmit sem használ, előnyt csak az ad, ha nemcsak a gerinc, hanem a két eresz mentén is helyezünk el rúdsort. IIa mind a 3 sorban 5 egyforma magas rud áll, akkor a rudak helyes magassága 3.4 m lesz. A rudak helyett a tető felett húzódó erős drótvezetéket is használhatunk, amelyeket persze — épúgy, mint a rudakat — vezető dróttal össze kell kötnünk a föld nedves részével. A jó, lehetőleg nagy felszínen történő földelés nagyon fontos. Ha egyetlen drótvezeték megy a tető hosszában, ezt rudak segítségével 11.2 m-re kellene tennünk a tető gerince fölé. Ha 3 drót megy a tető hosszában — egy a gerinc fölött és kettő az ereszek fölött —, ezeknek 2.9 m magasan kell huzódniok a tető fölött. 11a ezeket az adatokat összehasonlítjuk pl. a győri villámhárítókkal, láthatjuk, hogy a Győrött alig van ház, amelyik kellőleg lenne védve. Már pedig Schwaiger joggal hivatkozik arra, hogy a tapasztalat szerint elég sok esetben kapott villámcsapást olyan ház, amelyiket a régi előírások szerint láttak el villámhárítóval. A Schwaiger-féle uj elveket természetesen nemcsak a házak védelménél kellene figyelembe venni, hanem az elektromos áramot vivő vezetékek villámhárítóinak berendezésénél is. 7. Az ionoszféra. A Föld légkörének legfelső részét — 80—100 km-től felfelé — ionoszférának nevezték cl, mivel itt ionokban gazdag rétegek találhatók. Láttuk az előzőkben, hogy a kozmikus sugarak ionizálják a levegőt, és ez a hatásuk annál erősebb, minél magasabbra megyünk a légkörben. Ezért azt várhatnók, hogy az 1 cm

3-ben levő ionok száma felfelé állandóan nő; különösen azért, mivel nagy magasságban a kozmikus sugarakon kivül még a Napból jövő elektronok és a Nap erős ultraibolya sugárzása is ionizál. A Nap ugyanis a látható sugarakon kivül nagyobb hullámhosszú hő és kisebb hullámhosszú ultraibolya sugarakat is bocsát ki magából. Ezek csak részben jutnak el a Föld felszínéig, mivel — mint már említettük — a Föld légköre a 2860 Á-nél kisebb és az 53.000 Á-nél nagyobb hullámhosszú sugarakat elnyeli. Nagy magasságban azonban ezek is érvényesülnek és az ultraibolya sugarak — amelyeknek kvantumaiban nagv energia van jelen — szintén tudják ionizálni a levegőt. Az ionizáló sugárzás tehát felfelé fokozatosan nő, de az ionok száma mégsem növekszik egyenletesen, mivel az ionokat szolgáltató levegőmolekulák száma a levegő ritkulása miatt állandóan fogy. Ha pontosabb számítást végzünk, azt találjuk, hogy nagy magasságban néhány rétegnek kell következni egymásután, amelyekben az ionok száma aránytalanul nagy; a rétegek között pedig