Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

36 zsineg alsó végére erősített kulcsból szintén hatalmas szikrát kapott az átvonuló felhők hatására. A francia de Romas hasonló berendezéssel 1756-ban egy esetben 3 m-nél hosszabb szikrát kapott, ami mutatta, hogy mily hatalmas erőkről van szó. Richmann szentpétervári professzor ezt a saját halálával igazolta, mert a kiugró szikra 1753. aug. 6-án megölte.

1

4) Közben YVinkler újra felvetette Franklin gondolatát, hogy az ilyen berendezést villámhárítónak kellene használni (1753). Azt ajánlotta, hogy a csúcsos rúdról levezető drótot vezessék távolabb a háztól, s itt kisebb gömböt tegyenek a végére. Vele szemben nagyobb gömb legyen, amelyről tovább megy a vezeték a föld nedves részéig. Ilyenkor a leszívott elektromosság szemmel láthatóan halad a föld felé, mert a két gömb között szikrák alakjában ugrik át. Ezt a berendezést valósította meg Divisch Prokopius premontrei kanonok, aki 1 754-ben Znaimban elkészítette a világ legelső villámhárítóját. Franklin csak 1760-ban állította fel az első villámhárítót West nevű kereskedő házára Philadelphiában. Franklin 1755-ben irt leveléből nyilvánvaló, hogy közben már világosabban meglátta a villámhárító igazi szerepét. Azt irja, hogy nemcsak a csúcshatásra kell gondolnunk, de a villámhárítónak az is a feladata, hogy ha a villám mégis lecsap, az elektromos kisülést kár okozása nélkül levezesse a földbe. Ma már tudjuk, hogy ez a tulajdonképeni szerepe a villámhárítónak. A villámhárító rohamosan elterjedt — 1782-ben Philadelphia 1300 háza közül már több mint 400-on volt villámhárító —, de működésében még több körülmény várt tisztázásra. Hamarosan megindult a vita, hogy helyes-e a rúd végére csúcsot tenni, vagy jobb lenne, ha gömbben végződnék? Franklin és Cavendish tagjai voltak egy bizottságnak, amely Purfleetben (London mellett) egy puskaporos tornyot és a közelében álló raktárépületet ellátott villámhárítóval. A raktár tetőgerincének közepére állították a 3 m magas rudat, amelyet a tetőcsatornával is összekötöttek. 1777-ben lecsapott a villám, de nem a villámhárítóba, hanem az esőcsatorna közelében egy vaskapocsba ütött bele. A dolog nagy feltűnést keltett. Wilson nagy vitát kezdett, hogy a csúcs hatása káros és veszélyes, mert odacsalja a villámot. Gömböt ajánlott a rúd végére, amely az épület belsejében álljon valamivel a tető alatt, hogy a villámot ne csalja oda, de ha az mégis leüt, a földbe vezesse. Nézetével hamarosan magára maradt. Fontosabb kérdés volt annak az eldöntése, hogy meddig terjed a villámhárító védő hatása; nagyobb ház tetején hányat kell alkalmazni? Franklin azt gondolta, hogy a villámhárító körüli megvédett terület sugara kb. 1.7-szerese a rud magasságának. Később optimistább nézetek is jelentkeztek; 2—3-szor nagyobbnak gondolták a megvédett terület sugarát a rúd magasságánál. Elméletileg Holtz próbálta megalapozni a kérdést (1878). Szerinte fontos a » U) Cassini már 1752-ben észrevette, hogy a szigetekre felállított magas fémrudban akkor iá mutatkozik elektromosság, ha az ég felhőtlen. Tehát ilyenkor is működik a légköri elektromosság. (Lásd az 1. és 4. fejezetet.)