Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
31 mosságot mutat. A jelenség magyarázata a következő. A viz molakuláiban van pozitív és negativ elektromosság, és ez a kétféle töltés térbelileg kissé különválik. 11a vízcsepp van a levegőben, a kétféle elektromosság mint két koncentrikus gömbhéj különül el: kivül van mindig a negativ töltés, belül a pozitív. Ha a csepp felszínéről olyan apró részecskék szakadnak le, amelyéknek az átmérője kisebb, mint egy milliomod cm (10—cm), akkor ezek a kis részecskék magukkal hozzák a külső felszín negativ elektromosságának egy részét, és ígv a visszamaradt csepp már pozitív töltést mutat. Lenard és Ilochschwender igazolták, hogy ez a szétválás az esőcseppeknél is megtörténhetik, ha a szél erőssége, sebessége hirtelen változik 10— 20 m másodpercenkénti értékkel. A csepp először kalapszerüen felfúvódik, azután porszerű finom részecskék szakadnak ki belőle, és nagyobb cseppdarabok maradnak hátra. A finom porszerű részecskék negativ töltést mutatnak, a nagyobb cseppek pozitivot. Simpson elmélete szerint a kis negativ töltésű részecskéket a szél felfelé emeli a magasba, a nehezebb pozitív cseppek lefelé süllyednek. A kétféle elektromosság így elkülönül a zivatarfelhőben: felül lesz a negativ elektromosság, a felhő alsó részén pedig a pozitív. \\ ilson elmélete szerint akkor válik szét a kétféle elektromosság, amikor az esőcsepp a Föld elektromos erőterében lefelé esik. A Földnek negatív töltése van, ez fejti ki megosztó hatását a lefelé eső cseppre, és így a cseppben eredetileg összekeveredett kétféle elektromosság szétválik: a csepp alsó részére tolódik le a pozitív elektromosság, a felső felére pedig a negatív. Mivel lefelé való mozgásakor a pozitív elektromosság van elől, azért az útjába kerülő negativ ionokat magához vonzza, a pozitivokat pedig az útjából oldalt eltaszítja. A rárakódó negatív ionok miatt a csepp is negatív töltést vesz fel, a felette levő térrészben pedig — mivel a negatív ionok egy részét onnan magával hozta — a pozitív töltés lesz túlnyomó. A kétféle elektromosság tehát szétválik, még pedig \\ ilson-elmélet szerint a felhő alsó része lesz negativ elektromosságit, a felső pedig pozitív. Simpson a felhők töltésének közvetlen vizsgálatával próbált a két elmélet között dönteni. Ha egyenes drótvezetéket helyezünk el a felhőben, ebben az elektromos töltések hatására az erőtér változásakoi áramlás keletkezik, lia a drót függőlegesen áll, az áram iránya természetesen épen ellenkező, ha a pozitív töltés a felhő alsó részén van, mintha a felsőn. A drótvezetéket Simpson kis léghajókkal küldte fel a zivatarfelhő belsejébe, és a drót végéhez erősített poluskeresö papírral próbálta megállapítani az áram irányát. 1 2) Ha ebből következtetést vont a felhő elektromosságának elosztódására, az eredmény W ilson elméletét látszott igazolni. De nehézség az, hogy a kétféle elektromosság határánál a léggömb l-j A póluskereső papír alkalmas kémiai anyagba (PhenolplUhaleinneJ kevert kaliumnitrát oldat) áztatott papiros. IIa pl. egy elektromos elem két sarkából drótot vezetünk a megnedvesített papír két pontjához, akkor az elem negatív sarkál>ól jövő drót végénél a papír megvörös~>dik.
