Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

32 által felvitt hőmérő —10° C-nál is kisebb hőmérsékletet mutatott. Itt tehát csak jégkristályok lehetnek, amelyek nem illenek bele W ilson elméletébe. Ezeknek a jégkristályoknak is lehet valami szerepük az elektromosság szétválásában. Valószínű, hogy néha a Simpson-féle, máskor a Wilson-féle hatások működnek, de ezeken kivül még más, kellően ki nem derített okok is szerepet játszanak a zivatarfelhők elektromos töltésének kialakulásában. A zivatarfelhőben a kétféle elektromosság határfelületén az elektromos feszültség igen nagy értéket érhet el. Ha az 1 cm-re eső potenciálkülönbség eléri a 30,000 voltot, megkezdődhetik az elektromos kisülés, a villám kialakulása. Ennek a természetére némi tájékoztatást adtak azok a laboratóriumi kísérletek, amelyekkel a villamos kisülések létrejöttét tanulmányozták két fémelektród közt. Az elektródok közti térrészben mindig vannak ionok, s ezek az elektromos erők hatására mozgásba jönnek. Ha a feszültség elég nagy, az ionok mozgása olyan gyors lesz, hogy a levegő molekuláiba ütközve ujabb ionokat termelnek, ezek megint ujabbakat és így lavinaszerűen megnövekszik az áramlás. A levegő molekuláit elsősorban azok az elektronok ionizálják, amelyeket a katódul szolgáló fémelektródból a pozitiv ionok nekiütközése szabadít ki. A felhőkben ilyen fémelektródok nincsenek, ott tehát csak a gázokból származó ionok ionizálhatnak. Ha a feszültség elég nagy, és a kisülés az elektródok között megkezdődik, nem alakul ki mindjárt a szikra, hanem először csak a csillámló és nyalábos kisülés mutatkozik. Ezek készítik elő az utat a villamos szikra számára. Ennek a létrejöttében valószínűleg a hőnek is van szerepe. Amikor az ionok nagy sebességgel repülnek, és a levegőmolekulákba ütköznek, mozgási energiájuk egy része a levegőmolekulák mozgását gyorsítja. Gyorsabb molekulamozgás nagyobb hőfokot jelent, azért azt is mondhatjuk, hogy az ionok mozgása a pályájuk csatornáiban erősen felmelegíti a levegőt. A meleg olyan nagyfokú, hogy a gyorsmozgású molekulák pusztán a hőmozgásuk miatt is kezdik az utjukba eső molekulákat ionizálni, tehát a kisülési csatornákban oly sok lesz a szabadon mozgó elektromos töltés, mintha csak egy vezető drótdarab húzódna ott. Tizeken keresztül indul meg a villamos szikra. Hasonló jelenségeket kell elgondolnunk a villám megindulásánál is. Ennek elméletét Töpler dolgozta ki. Ha a zivatarfelhőben a feszültség eléri a 30,000 voltot cm-enkint, megindul a kisülés. Először egy 40—50 m hosszú nyelv ^alakul ki, és ez a keletkező villám »egy mindig jobban vezető, jobban és jobban lefelé nyúló drótdarabként hat«. Több millió volt a feszültség az egész villámdarab mentén, de ez a feszültség nem egyenletesen oszlik meg, hanem különösen a nyelv vége felé — főleg az alsó vége felé (a Föld közelsége miatt) — érvényesül. A nagy feszültség a villámdarab alsó végén megindítja az ionlavinát, amiről előbb beszéltünk, és így a villám mindinkább meghosszabbodik lefelé. A villám lefelé haladásának sebessége kereken 30,000 km másodpercenként. A kisülés alsó vége és a föld felszine között nagy a feszüitségkiilönbség, és amint a villám mindig lejjebb jut, ez a feszültség folyton