Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939

'26 Érdekes kérdés marad számunkra: honnan érkezik hozzánk a kozmikus sugár és mi az eredete? ^Különösen nehézzé teszi a választ a kozmikus sugár nagy energiája. Amikor a rádióaktiv sugárzásnál először találkoztak meglepő nagy energiával, ennék keletkezését csak úgy tudták megmagyarázni, hogy igaznak fogadták el a realivitás elmélet következtetését, hogy a tömeg és az energia lényegében ugyanaz, és az anyagi tömeg átalakulhat energiává. Ha pl. egy elektron tömege egészen átalakul energiává, a keletkezett energia megegyezik annak az elektronnak a mozgási energiájával, amelyet félmillió volt feszültség hoz gyorsuló mozgásba. (Crane és Lauritsen kisérletei szerint ez az átalakulás meg is történik, ha pozitron nyomul be anyagi rétegbe. A pozitron töltését közömbösíti egy elektron töltése, a két részecske tömege pedig átalakul két hullámkvantummá, amelyeknek energiája egyenként megfelel félmillió voltnak.) Ha egy proton alakul át hasonló módon energiává, ez az energia már kerekszámban 1000 millió voltnak felel meg. Óriási energia jelentkezhetik tehát ilyenkor, de még mindig messze vagyunk a kozmikus sugár billióvoltos vagy még nagycbb energiájától. Ha a legnehezebb ismert atom semmisülne meg, és alakulna át energiává, még ez sem lenne elegendő a kozmikus sugár óriási energiájának megmagyarázására. Ezért más megoldást keli keresnünk. El lehetne gondolni, hogy valahol a csillagvilágban óriási hőfok uralkodik, és az adja a részecskék óriási energiáját. Tudjuk ugyanis, hogy a gáz atomjai annál nagyobb sebességgel röpködnek, minél nagyobb az energiájuk. Hogy azonban milyen fantasztikus nagy hőfokra lenne szükség a kozmikus sugár keletkezéséhez, azt megmutatja az az egyetlen adat is, hogy pl. a proton csak 76 millió foknál kapna akkora sebességet, amekkorát 10,000 volt feszültség ad neki. Sok billió fokos hőmérséklet kellene tehát a kozmikus sugár létrehozásához. Tudomásunk szerint a Nap belsejében a hőmérséklet eléri a 40 millió fokot, de hogy ennél sok milliószor nagyobb hőmérséklet is lenne valahol a csillagvilágban, arra semmi adatunk sincs. Nem igen marad tehát más lehetőség a kozmikus sugárzás eredetének a megmagyarázására, minthogy feltételezzük, hogy valahol a csillagok közt nagy kiterjedésű elektromos erőterek vannak, és ezek adják a kozmikus sugár nagy energiáját. A kérdés azonban még tisztázásra szorul. A kozmikus sugárzásban elektromos részecskéket találtunk, Stefan—Boltzmann törvénye szerint (amely pontosan csak az abszolút Tekele testre érvényes) a kisugárzott hőenergia az abszolút hőmérséklet 1-edik hatványával arányos. Ha kiszámítjuk, hogy 2.8 abszolút fokú test minden cm

2-ről másodpercenként mennyi energia sugárzódik ki a Stefan—Boltzmann törvény szerint, 3.6.10—

3 erg. értéket kapunk. Ez megegyezik a kozmikus sugárból nyert energiával. Ha tehát egy 2.8 abszolút fokú testet tennénk ki a kozmikus sugárzás hatásának, akkor ez minden másodpercben annyi energiát kapna kívülről, mint amennyit a kisugárzásával elveszít, ezért hőállapota — hőmérséklete — állandóan változatlanul megmaradna.