Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1939
27 amelyek átszelik a 'légkört, és "behatolnak a Föld belsejébe. Kérdés, hogy okozhatják-e ezek a Föld negativ töltését? A számítások szerint (lásd a következő fejezetet) másodpercenként 1403 elektronnak kellene cm 2-enként a Föld belsejébe behatolni, hogy a szükséges negativ töltést megadják. Swann és Longacre próbálták megmérni, hog\ mennyi töltést kap a kozmikus sugár útjába tett vezető másodpercenként; em--enként csak kb. 3 elektront kaptak. (Még ez az érték is bizonytalan.) Tudjuk ugyan, hogy a kozmikus sugár túlnyomó része veszteség nélkül átszeli a testet, és tovaviszi a töltését. A mért kis érték mellett azonban csók úgy hihetnők, hogv a teljes sugár 1400 elektronnak megfelelő töltést tud adni, ha íeltételeznők, hogy pl. 10í) cm vastag réz csak 0.5°o-át tudja fogvatartan: a ráeső sugárzásnak. Ez pedig nem valószínű. Lehetne ugyan arra gondolni, hogy az eredeti kozmikus sugár pozitív töltésű másodlagos sugarakat termel a Földben; ezek kilépnek a Földből, és eltávozásukkal idézik elő a Föld negativ töltését. De a tapasztalat szerint a kozmikus sugár inkább negativ töltésű másodlagos sugárzást okoz, és a másodlagos sugár is az eredeti sugár irányában mcgv tovább; tehát nem kifelé, hanem a Föld belseje felé halad. Ezért azt kell mondanunk, hogy mai ismereteink szerint a kozmikus sugárzással nem tudjuk megmagyarázni a Föld negativ töltését. 4. A légköri elektromosság. /V Föld negativ töltését kívülről, a világűrből érkező elektromos hatással nem tudtuk megmagyarázni, ezért a Föld légkörét tesszük alaposabb vizsgálat tárgyává. Talán itt találunk olyan elektromos jelenségeket, amelyek megadják a kérdés megoldását. Láttuk az előzőkből, hogy a rádióaktiv sugárzás meg a kozmikus sugár a levegőt ionizálja, vagyis a levegő atomjait elektromos töltésű részecskékre szakítja szét. "Legegvszerübben úgy történik ez, hogy a sugár az atom külső övezetéről egy elektront szakit le, ». így a megmaradt atomrésznek pozitív töltése lesz. Az «'lektron rendszerint nem marad meg sokáig magában, hanem hozzátapad egy közömbös atomhoz vagy molekulához, s így negativ iont csinál belőle. A Föld légkörének alsó rétegeiben minden c in'-ben másodpercenként átlag 10 ionpár keletkezik így. Ebből 3-at a talaj rádióakti\ sugárzása termel, 5-öt a levegőben levő emanáció sugárzása, 2-t pedig a kozmikus sugár. Ezek persze csak átlagos értékek, mert pl. a talaj rádióakti\ sugárzása erősen függ a talaj természetétől. Ez az ionképződés állandóan tart, ezért azt várhatnék, hogy a légkörben levő ionok száma folytonosan nő. Ez azonban nincs így, mert közben az ionok el is pusztulnak. Esetleg két különböző előjelű ion egyesül, és a töltésük közömbösül; vagy pedig az ion egy hozzáképest óriási nagyságú porszemecskéhez tapad, és ígv veszik el a következőkben tárgyalt jelenségek számára. Az ionok folytonos újra keletkezése és elpusztulása egyensúlyi állapotot hoz létre, s a számítás meg kísérlet tanúsága szerint minden cm 1ben átlag 700 ionpár van állandóan.
