Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938
'30 nes vasalása (armatúra.)« —- Jedlik a horgony rendeltetésének, az erővonalak zárásának hangsúlyozására a zárvas szót alkotja meg. (Évk. 1857—9. IV. k. 1—7. old. — V. ö. e műben III. rész. 211—3. old.) Kézirataiban, előadásaiban a delejzár is sokszor szerepel még 1858 előtt, .utána pedig csaknem kizáróan. Tehát mind a zárvas^ mind a delejzár Jedlik »jelentes« szava. Dugattyú. A Müszt-ban »Kolben, Stempel, phys. meeh. dugattvú, ramács.« — A Szhban: dugacs, ramács. — Tarczvnál ( Tt. 1. 261.): köldök. — Schirkhubernél (Tt. I. 131.): kölyü; (I. 171.): nyomlap. — Jedlik Természettanában (Függ): »Dugattyú: Embolus«; a szövegben (pl. 400. old.) mindig: dugattyú. -— A Nyúszt szerint: »Dugattyú, Jedlik 1850 (Term.): embolus, kolbe ... A szivattyú mintájára.« — Egyéb -tyú, -tyű képzős műszó is ,«vezette Jedliket a dugattyú elnevezésre; ilyenek a Nyúszt-ban: emeltyű (Sándor István 1801); forgattyú (u. a.); fuvattyú (u. a. 1808); nyomattyú (Szabó 1848; Druckpumpe); röppentyű (Kis Károly 1843); szivattyú (Márton, 1803). Továbbá a Sr/í-ban: fogantyú. — Tarczvnál (Tt. I. 127.) az emelő: emelcső. A Nytszt-ban (I. 631.) »emelcső: fallbrücke.« Ejternyő, szállernyő. A Müszt-ban »Fallschirm, phys. leszállató ernyő, ejternyő«. — A Szh-ban »zuhernyő«. — Tarczy, Schirkhuber nem említi. — Jedlik Természettanában (Függ.) : > Szállernyő: Fallschirm.« Ezt a szót ő alkotta, mert így ír (263. old.): »elegendő terjedtségű kitárt esernyővel (mellyet szállernyőnek nevezhetnénk) a legnagyobb magosságokról is sérülés nélkül leereszkedhetünk.« Valószínű, hogy* a Müszt-ban az ejternyő szó is Jedliktől származik. — Egyébként a Nyúszt szerint: »esernyő, Barczafalvi, 1787.« Eredő, összetevő. A Müszt-ban »Resultirende Kraft, Resultante, phys. eredményes erő, középerő, eredő«. — Tarczynál (Tt. 1. 105): »két erő kihatója«. — Schirkhubernél (Tt. I. 55): »összetett átalányos vagy középerő«, továbbá »oldal vagy viszonyos erők.« — A Mmt-ban az eredő nem címszó, csak a »resultans: resultáns (König, Alg. Elm. 1903.)« — Jedlik a Természettan elméleti részében nagyon ritkán használja a középerő szót, de annál gyakrabban az eredő-t; a Függ.-ben is »Eredő erő, vis resultans.« Ugyancsak ritkán szól mellék vagy oldalerők-ről (p. 123. old.), helyettük az összetevők szerepelnek. A természettan műnyelvét tehát Jedlik gazdagította az eredő, összetevő műszókkal. Erösz, erőszet. A Müszt-ban »Dynamik, phys. erőszet, erőtan, moztan«. — A Szh-ban: erőmívtan. — A moztan megvan már Tarczynál és Schirkhubernél; a sztatikát mindketten álltan-nak nevezik. — A Kant-féle dinamikus felfogás hiveit Tarczy erőiskolások (Tt. I. 92.) néven ismerteti; ugyanezek Schirkhubernél (Tt. I. 7.) »erővédők (dynamici)«, Jedliknél pedig (Tt. 13.) »erőszök (dynamici)«. Természettanának Függ.-ében »Erosz: Dynamicus«; az elméleti részben a dynamiea erőtan, a statica nyugtán, a phoronomia moztan. Jedlik a dinamikát kézirataiban erőszet néven nevezi a későbbi évtizedekben is, erősz-nek, később gépésznek mondja a mechanikust, akit Tarczy nyomán (Tt. I. Sz. VI. old.) erőművész név-