Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1938

'27 hói vasag. — A nyelvújító vegyészek az alapanyagoknak, elemeknek magyar »jelentes« szavát rendszerint úgy alkották meg, hogy legjellemzőbb tulajdonságuknak megkurtított nevéhez az -any, -eny szócskát fűzték hozzá. így kapta horgas töréséről a cink a horgany nevet, a híg kéneső pedig a higany elnevezést. így lett ß mérges arzénből méreny, mireny, az élethez szükséges oxigénből éleny, a villogó foszforból vilany, stb. — A szikla, pala hevekből a kővel egyértelmű la szócskát olvasva ki lavanv-nak fordították a lithiumot; ezen az alapon szerepel Jedlik Természettanában a grafit mint irla, rajzla. — A szénnek égéséből, az oxigénnel való vegyüléséből származnak a szénnek oxidjai; ez a különböző égésekből való származás, az anyagoknak az élennyel történő egyesülése ismét új képzési módra vezetett: éleg, szénéleg, stb. — Ezek, és még sok más mintára képzett szavak, ameljyek abban az időben nagyon elterjedtek, a Műszótárba is belekerültek. Vannak, amelyek mai nap is használatosak, mint pl. a szénkéneg, de legtöbbjük eltűnt a közhasználatból. A felsorolt néhány példából is látható, hogy ezek a műszók valóban az anyagra jellemző, azaz »jelentes« szavak. De azon., hogy a magyar nyelv szépségét, folyamatosságát a krómoxidhidrát, vagy a festélegvizegy rontja-e nagyobb mértékben, illetőleg hogy az oktatás és a tudomány nyelvében melyik felel meg jobban a célnak, azon már a régiek is hevesen vitáztak. Tény, hogy annak a rengeteg vegytani műszónak a felsorolásával a műnyelvi bizottság végeredményben hiábavaló munkát végzett, bár az akkori idők szempontjából erre a felsorolásra szükség volt. Nyesegetett, rosszul képzett szavak miatt már a Műszótár szerkesztése előtt lefolyt évtizedben is heves ellenmondásokra talált a nyelvtisztaság elve; »azóta pedig, hogy a bizottmány elvét inegállapítá s dolgozását megkezdé, több jeles szaktudós által nyíltan elhagyatott, sőt... élességgel meg is támadtatott«. A bizottság törzstagjai azonban nem csüggedtek, hanem tovább haladtak a bölcs középúton. Kimondották pl. elvként, hogy megtartják a tulajdonnévszerű idegen műszókat. \ alóban nem sok értelme lett volna régebbi kezdeményezésre a Mars bolygót megtartani Ilős-nek, a gyűrűs Saturnust övönc-nek, az akkor legtávolabbnak vélt bolygót, az Uranust Végőrnek. (V. ö. Tarczy, Természettan.) — Voltak lelkes szakírók, akik még a képletekben is keb-nek (kebel) írták a szög sinusát. (V. ö. Schirkhuber, Természettan.) A bizottság azonban csak a folyó szövegben tartotta kívánatosnak az élenv szót a Sauerstoff mintájára, de meghagyta, hogy a képletben oxigént olvassanak, O-t írjanak. A tanárokat sem akarta arra rábírni, hogy csak magyar műnyelven adjanak elő; de »hasznosnak tartotta«, hogy »a köz műszó« a magyarral eleinte együtt, később felváltva szerepeljen, inert így »a tárgy ... közelebb fog hozatni a tanuló felfogásához«, másrészt a tanuló »más nyelvű tudományos munkák megérthetésébe is bevezettetik«. — Érdekes, hogy Jedlik hasonló elveket vallott Természettanának előszavában 1850. máj. 30-án. Átlagos becslés szerint kb. 20.000 címszót tartalmaz a 362 oldalra terjedő Műszótár. 3666 olyan műszót olvastam össze, amely