Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937
18 hető kísérletekre az »Ordo experimentorum... 1829« a 230. és 231. pontban utal. — Nicholson-íéle duplikátor szerepel az egyetemi szertár 1859-es leltárában XVII. 19. sz. alatt; a 20. szám Nicholson-féle multiplikátort említ, amelyet Jedlik módosított: »Ein electrischer Multiplicator nach Nicholson, modificirt von Jedlik«; készítette Jackwitz 1853-ban 15 p. írt-ért; magáról a módosításról az iratok nem adnak felvilágosítást. Elvében és szerkezetében a multiplikátort a XIX. sz. első felében többen is tökéletesítették; az első jelentősebb eredményre az angol Varley jutott a 60-as évek első felében. 1) Duplikátorával kissé bővebben kell foglalkoznunk. Legegyszerűbb formájában így képzelhetjük el: Egy síkban fekvő, egymástól és a földtől elszigetelt két fémtáblából áll. Ezek előtt egy fémszárny forgatható szigetelő tengely körül úgy, hogy a szárny hol az egyik, hol a másik táblával kerül szembe. Válasszuk azt a pillanatot, amikor a baloldali, csekély pozitív villamossággal töltött táblával áll szemben, és ugyanekkor egy földelt fémgömbbel érintkezik. A tábla megosztás révén negatív töltést köt le a forgatható szárnyon. Amint a szárnyat a baloldali tábla felső széle felé forgatjuk, elhagyja a földelt gömböt; még tovább forgatva, a jobboldali, egyelőre közömbös táblának felső széléhez ér, amelyből rugalmas íembütyök áll ki. Mivel most a szárny már kikerült a baltábla hatása alól, negatív töltése szabaddá válik, és részben a jcbbtáblára ömlik A tovább forgó szárny elhagyja a fémbütyköt, de érintkezésbe jut egy második, szintén földelt gömbbel. Ekkor a szárnyon a jobboldali töltés megcsztó hatása pozitív töltést köt le, amely a további forgatás alatt szabaddá válik; sőt mivel nagy mértékben kikerült a jobbtábla hatása alól, feszültsége megnövekszik, úgyhogy rá tud ömleni a baloldali táblára, amikor a szárny ennek a táblának az aljából kiálló fémbütyökkel jut érintkezésbe. A baloldali tábla töltése tehát megnagyobbodott, és a további fordulatokban egyre magasabbra fokozódik. Ha egyetlen szárny helyett részarányosán elhelyezett hat szárnyat forgatunk a két tábla előtt, akkor az eddig földelt két gömböt a földtől elszigetelten egymással összeköthetjük, és a megosztásokkal jelentkező ú. n. szabad elektromosságot is értékesíthetjük. Néhány sebes forgatással a töltések annyira fokozódnak, hogy a két gömb összekötését megszakító levegőközt szikrázva áttörik. Varley megosztással és érintkezéssel működő gépének megosztó táblái, és a villamosságot szállító, tehát elektrofornak nevezhető szársiyai fémből készültek. Épen ezért a forgó elektroforon már gyönge megosztással is jelentkezik a kötött és szabad elektromosság; ez a magyarázata, hogy sokszor minden külső töltés nélkül, pusztán hőfokkülönbség vagy egyéb körülmények okozta feszültségkülönbség hatására is megindul, »gerjed«. Öngerjesztő, sokszorozó gépét Varley csak szabadalmi kérvényében írta le, és így későn lett ismeretessé. Tőle függetlenül Müller—Pouillet : Lehrbuch der Physik. Vieweg, 1888—90. IX. kiad. III. köt. 181. és köv. old.
