Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

240 nek, amelynek munkaképességét a tekercselésben keletkező ellenáramok rendkívüli mértékben legyöngítik, mert ..« jelentékenyen csökkentik a működő galvántelepnek az erejét, megfordítva a telep erejének a fokozódását kell előidéznie, ha külső munkaerő ellenkező irányban forgatná erőteljesen. így kell ennek lennie, mert a fordított irányú mozgással együtt meg kell fordulnia az indukált áramok irányának is. Ezt az elméletet valóban igazolta a kísérlet, és az is kitűnt, hogy egy megfelelően szerkesztett gépnek nyugvó elektromágneseiben marad elég mágnesség, hogy az ellenkező irányú forgatáskor a vele gerjesztett áramnak folytonos erősítésével a legmeglepőbb hatások jelentkezzenek ...« »A berlini fizikusok, köztük Magnus, Dove, Riess, cht BoisReymond, nagyon meglepődtek, amint 1866 decemberében eléjük állítottam ilyen gyújtóinduktort, és azon bemutattam, hogy egy kis elektromágneses gép telep és állandó mágnesek nélkül az egyik irányban minden erőkifejtés nélkül teljes sebességgel forgat-* ható, de az ellenkező forgatással szemben alig legyőzhető ellenállást mutat, és e mellett olyan erős villamos áramot ad, hogy tekercselése hamarosan áttüzesedik. Magnus professzor azonnal ajánlkozott, hogy találmányomnak leírását a berlini tudományos akadémia elé terjeszti, ez azonban a karácsonyi szünet miatt csak 1867. január 17-én történhetett meg.« »Elsőbbségemet ... később megtámadták. Angliában Wheatstone professzort ismerték el egvidejű feltalálónak, mert 1867. február 15-én a Royal Society egyik ülésén, amelyen öcsém, Vilmos, készülékemet ismertette, közvetlenül utána hasonló szerkezetet mutatott be, ... (— ú. n. mellékáramkörű dinamót. —) Hamarosan pedig Varley úr állott elő azzal a kijelentéssel, hogy már 1866 őszének az elején rendelt meg egy műszerésznél ugyanilyen készüléket. Végül mégis elfogadták mint mellettem szóló döntő bizonyítékot az elvnek a berlini akadémia nyomtatott előadásaiban megjelent teljes elméleti megalapozását és az ezt megelőző gyakorlati kivitelét.« Miként más helyen (Abhandlungen, i. m. 495. old.) maga Siemens mondja, Jacobi nyomán akarta a gépbe vezetett galvánáramot a gépnek ellenkező forgatásával erősebbé tenni, és így jött rá az elvre, amelyet ő nevezett dinamó-villamos elvnek. Kiindulásából tehát valójában hiányzik a teleptől való függetlenítésre irányuló törekvés, illetőleg a gyönge indukált áram azon visszacsatolásának a gondolata, amelyet az önerősítés elvével Jedlik 1856 őszén oly világosan megfogalmazott. Felfedezte Siemens az öngerjesztést is, de csak azután, hogy a gépnek ellenkező meghajtásával az indukált áram fokozódásának a ténye kiderült. Jedlik viszont 1859-ben közvetlenül a lágyvas maradó mágnességével kívánt kísérletet végezni, és egysarki motorjával ez után igazolta az előre meglátott öngerjesztést és önerősítést. Lássuk, miként vélekedik Siemens germán őszinteségében a maga felfedező útjáról önéletrajzában (178. old.) Pacinotti gyűrűjével kapcsolatban: »Tányérgépem előfutárja a modern egyenáramú dinamó-gépnek és egyúttal a transzformátornak. Ha... tengelyét