Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

vezett. amely nagy sebességgel forgatható négy acélpatkónak erős vashengerekkel körülzárt mágnesterében. Réztokja kétségtelenül sorbakapcsolható szeletekre volt osztva, mert a számla és az 1865 6-i Pótleltár szerint a rugonvokkal ellátott villamfolyam-kivezetö rézdrótok könnyen cserélgethetők rajta. Igaz, hogy ez a gép nem dinamó volt, de ebből nem következik, hogy Jedlik nem a dinamó tökéletesítésén fáradozott volna. A szeletekre osztott réztokkal valójában az egyenáram fejlesztésének hatásosabb módját kereste; ha a felszeletelt réztok aránylag magasabb feszültségre vezetne, és ha kapcsolása kevesebb technikai nehézséggel járna, mint a forgó delej testébe ágyazott vezetőké, akkor ismét egyszerűen csak elektromágnessel kellene pótolni az acélmágnest az öngerjesztés és önerősítés céljából. Viszont erős acélmágnesre feltétlenül szüksége volt, hogy az eredeti szerkesztésű réztok áramfejlesztő képességéről véleményt alkothasson. Nagy sikert nem érhetett el, miként Siemens későbbi unipoJár áramfejlesztője sem \olt alkalmazható a technikában. A záróvasnak nagy fontosságát Jedlik felismerte, sőt az előbb említeti gépein alkalmazott is vashengereket az erővonal veszteség csökkentésére. Sőt az 1856-ban megszerkesztett delejező gép épen megtekercselt záróvasával különbözik Elias készülékétől; a záróvas fontosságát pedig hangoztatja is a delejező gépről írt értekezésében. Ugyanebben vázolja az árammal való aeéldelejezésnek feltalálását; ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy »ezen egyszerű működésnek örvendetes eredménye a gondolkodó előtt csaknem kevésbé meglepő, mint ama késedelmesség, melylyel fölfedeztetett«. Sajnos,ezek a szavai saját magára is visszafordíthatok: A delejzár nagy fontosságának örvendetes felismerése és hangoztatása a gondolkodó előtt csaknem kevésbbé meglepő, mint az a következményeiben sajnálatos tény, hogy nem törekedett helyesen méretezett, csekély légréssel beépített záróvasnak alkalmazásával a már meglévő egysarki villamim! itójának feszültségét, hatásfokát, visszacsatolását fokozni. Ebben az esetben az önerősítés sokszorta magasabb határértéket eredményezett volna. Jedlik technikai érzékével valahogy an meglátta, hogy egysarki gépe még a veszteségmentes erővonal vezetéssel sem fejleszthet tetszésszerinti magas feszültséget, mert a beágyazott huzalok mindegyikéhez két áramvezető korong és kefe szükséges; ezért más úton kereste a menetszám növelésének technikailag egyszerű módját. A helyes úton járt, amidőn egyenáram fejlesztésére törekedett, mert a dinamó-villamos elvet »egyenáramú« gépek vitték diadalra. Azzal, hogy mereven kitartott eredeti célkitűzése, a tökéletesen egyenletes áramfejlesztés mellett, fényesen igazolta feltalálói tevékenységének céltudatos szívósságát; az úttörők kitartó munkáját azonban nem mindig koronázza siker. Faraday véleménye szerint a forgó delejben, a hengerek mozgó vezetőszálaiban indukálódik a feszültség, Weber szerint pedig a vezetőkömek külső, azaz nyugvó szakaszaiban. Egyes kísérleti tényektől biztatva .Jedlik áramszedőktől mentes egysarki villamindítót igyekezett megszerkeszteni a \\ eber-féle felfogásra támasz-