Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

sülés, és mindegyik táblán keletkezik Lichtenberg-féle idom azzal a különbséggel, hogy az egyik pozitív, a másik negatív. — Sőt egy és ugyanazon táblának csupasz, de kénvirággal telehintett felületén egyszerre is elő lehet varázsolni az ellenkező természetű figurákat, ha a táblának egyik lapját két négyszögletes ónlevél borítja úgy, hogy közöttük keskeny sáv maradjon szabadon...« »Végül mindkét rajzot, a pozitívot és negatívot szintén elő lehet állítani, mégpedig úgy, hogy az egyik a másikat körülfogja, ha a palack olyan mértékben van megtöltve, hogy a villamos szikra az üvegnek csupasz felületéről átsiklik az ónlevéllel borítottra. Ha az átugró villamosság pozitív, akkor a negatív figurát pozitív veszi körül, egyébként az ellenkezője áll elő. Ezaket a nagyobb méretben előállítható figurákat eddig egyetlen szerző sem említette: Figuras l^as majori in dimensione producibiles nemo auctorum hactenus eommemoravit.« Ezek a szokatlanul nagy figurák bizonyára megtetszettek Jedlik tanítványainak, kiknek hosszú sorában ott találjuk a későbbi híres kísérletezőt, a Természettudományi Társulattól a Bugát-díjjal kitüntetett Antolik Károlyt. Ez még mint a kassai reálnak tanára 1873 végén tapasztalta, hogy bekormozott sima papírlapon szépen le lehet rajzoltatni a villamos szikrát. Örömében sietve értesítette Jedliket, kinek 1874. január 25-én kelt levelében két sziklarajzot is küldött: »E két képecske akképen van előállítva, hogy a bekormozott sima papiroson kényszerítettem a villanyszikrát sikamlani; egyik a Holz-féle influktió készülék két kisütő golyóbisának közvetlen behatása, a másik pedig 4 ehampagner-üvegből készült Leydeni telep által idéztetett elő. — Azt hiszem, hogy a Lichtenberg, a Bezold, a Kundt féle por alakok és az enyémek közt nagy külömbség van, külömben Nagyságod sokkal jobban fogja tudni azok közti külömbséget, mint én, és ezért nem is bocsátkozom bővebb magyarázatába, hiszen Nagyságod az első pillanatra megitélendi azt; de annyi bizonyos, hogy véghetetlen nagy örömömre volna egy ily előállított szikrát látni azon villanj'telep által, mely Nagyságodtól a Bécsi világkiállításon ki volt állítva... fogadja Nagyságod az ide mellékelt arcképemet mint azon tanítványától, ki soha el nem felejti, hogy minő hálával tartozik a volt legkedvesebb tanárának...« Az építkezések miatt Jedliknek nem állott módjában, hogy a csöves villa mf eszi tőt Antolik rendelkezésére bocsássa. De megőrizve levelét és képeit, később is érdeklődéssel kísérte Antolik kutatásait, amelyekről »a szikrarajzok magyar úttörője«, (ahogy az egykorúak nevezték Antolikot,) 1882. február 15-én számolt be részletesen a Természettudományi Társulat rendkívüli szakülésén. Előadása »Az elektromos szikra rajzairól és sikamlásairól« a Közlönyben meg is jelent. (1882. 14. köt. 177—91. old.) Eredményeit számos bel- és külföldi szaklapban is közölte, megcáfolva pl. Riess téves magyarázatát. Jedlik örömmel tanult tanítványától. »Antolik kísérlete alapján« c. lapon pl. több eszközt tervezett a megelektromozott füst-