Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

6 Jedliket különösen azok az idomok érdekelték, amelyek villamos kisüléssel keltett, míniummal vagy kénporral előhívott jellegzetes másolatai a fémlapra kent szigetelő rétegen fekvő pénzek, érmek domború képeinek; ezekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy szurokkal bevont fémtábla helyett üvegtábla is megfelel, ha másik oldalát ónlevél borítja. Még nagyobb figyelmet szentelt az ú.n. lehelletképeknek, amelyek szurok-, üveg-, csillám- vagy fémlapokon lehellettel hívhatók elő, hogyha a lapra helyezett érmet villamos szikra érte. Ilyen és hasonló természetű, elektromos úton, vagy fény- illetőleg láthatatlan sugarakkal előállítható másolatokról, képekről Jedlik már korábban, 1842 folyamán adott elő a Természettudományi Társulatban. (I. rész, 45—47. old.) Különösebben foglalkoztatták Jedliket azok az idomok is, amelyeket Knochenhauer ismertetett 1845 'folyamán (Pogg.-Annalen, 66. köt.), és amiket egy szigetelt drótkereten át kisülő palack áramától egy szomszédos drótkeretben indukált kisülés okoz. Saját kísérleteiről csak kevés feljegyzés maradt. Az 1840-es évek közepe táján írta latinul az »Animadversiones circa nonnulla experimenta electrica«, azaz Észrevételek néhány elektromos kísérlet körül c. füzetkét; 4. pontjának fordításából ezeket tudhatjuk meg a Lichtenberg-rajzok előállításáról: »A Lichtenberg-féle figurák kénből öntött síktáblára szórt kénvirággal sikerülnek a legjobban. Ha szigetelt csúcsról egyetlen szikra ugrik a kénlap felületére, amelyre ezután kénvirágot hintünk, nagyon határozott pozitív figurák jelentkeznek. Ha a kénlapra előzetesen szórjuk a kénvirágot, és csak ezután ugratunk reá szikrát, a figurák már kevésbbé tiszták, de azért eléggé megkülönböztethehetők. Kormozott felületen a feketén csillogó szemcsék miatt hasonlóképen eléggé tiszták az idomok, de kevésbbé élesek, mint a kéntáblán mutatkozók. Csupasz vagy sellakkoldattal fedett üvegen, melynek egyik oldalát ónlevél borítja, kevésbbé tökéletes figurák alakulnak ki, mint a kormozott felületen.« »Negatív figurák, úgy látszik, akkor keletkeznek a legnagyobb élességgel, ha a kén-, korom- vagy üvegfelületre nem csúcsból, hanem szigetelt gömbről jut egyetlen szikra. — Jóval nagyobb, sőt egy láb átmérőjű Lichtenberg-idomok akkor nyerhetők, hogyha tükörüveglapot alkalmazunk, mégpedig jól csiszolt felületűt, hogv az idomok tetszetősebbek legyenek. Az egyik felületet kormos oldattal befeketítjük, és azután ezt a fekete felületet ónlevéllel be>borítjuk; a kénvirággal telehintett csupasz üveglap közepére állítsunk szigetelt csúcsot és süssük ki a fegyverzetes üveget, melynek külső fegyverzetét kössük össze az üvegtábla ónborítékával, a belsőnek kiálló gömbjét pedig vezessük hirtelen a szigetelt csúcshoz; amint a kisülés megtörtént, kész már a figura is.« »Ha az előbbi módon felszerelt és kénporral teleszórt két táblának ónborítéka egymásba kapcsolódik, és ha az egyik tábla közepét szigetelt csúcs, a másiknak közepét pedig szigetelt gömb érinti, akkor amint egy kellően megtöltött és szigetelő asztalkára állított palack külső fegyverzete a szigetelt gömbbel, helső fegyverzete pedig a szigetelt csúccsal kerül összeköttetésbe, megtörténik a ki-