Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

III. RÉSZ. A) Jedlik tevékenysége az elektrosztatika terén. Megtagadott, eltulajdonított joga a villámfeszítőhöz. Lichtenberg poralakjai. Antolik szikrarajzai. Élénk érdeklődést keltettek és sok vitára vezettek a mult században az ú. n. Lichtenberg-féle rajzok. Lichtenberg György Kristóf, göttingai tanár vette észre először 1777—8 folyamán, hogy porállapotú testek szitaszöveten átrázódva elektromossá válnak, és az elektrofor lepényén sajátságos rajzokban rendeződnek. Ez a körülmény lehetővé tette az elektromosság elhelyezkedésének a vizsgálatát szigetelő vagy félig vezető felületen. Ú. n. musselin-szöveten átrázott kénvirág pl. negatív villamosságot nyer, és így a szigetelő lapnak pozitív töltésű helyein telepszik meg, viszont a finom miniumpor, vagy korpafűmag (boszorkányliszt) a negatív részeken. Elhelyezkedésük azonban nagyon különböző: hogyha pozitív villamossággal telt leideni palack gombját értetjük a szigetelő laphoz, a por az érintés helyéről gyönyörűen szerteágazó vonalak mentén rakodik le, míg negatív kisülés esetében nem ágas-bogas rajzok jönnek létre, hanem kisebb területű kerek foltok. Épen ezen eltérés okának a kifürkészése késztette a kutatókat az idomok előállításának száz meg száz változatára; a kérdés azonban mai napig sem nyert teljes megoldást.

1) Jedlik győri kísérleteinek sorozata, az »Ordo expcrimentorum... 1829« a 221. pontban szól »de figuris Liehtenbergianis«. Élénk figyelemmel kísérte az elektromos idomokra vonatkozó irodalmat, a megjelent közleményekből számos kivonatot jegyezve fel. Több oldalra terjedő kivonatban foglalta össze pl. Riess Péternek a Lichtenberg-féle idomok előállításáról szóló értekezését, mely a Poggendorff-Annalcn (i9. kötetében jelent meg 1846 folyamán. i) Drcsscl: Lehrbuch der Physik Herder, Freiburg. IV. kiad. 1013. II köt. 574. old.